Tartalomjegyzék   A következő oldal >>

      A mérés és a mértékegységek egyidősek a gondolkodó emberrel. A fejlett gondolkodás lehetővé tette a tudatos megfigyelést és összehasonlítást. Az ősidők mindennapjaiban, a létért való küzdelemben, a gyűjtögetéssel és vadászattal már együtt járt a számolás, a számbavétel tevékenysége. (Mennyi, mekkora a mai zsákmány? Elég lesz-e mindenkinek?...) Az elosztás, a tartalékolás szükségszerű fejlődése kialakította a különböző javak mennyiségének mérési gyakorlatát. Az éjszakák és nappalok, az évszakok körforgásának ténye biztosította az időmérés eszközét.
      A kialakuló cserekereskedelem nélkülözhetetlenné tette a felek által elfogadott mérést. Tájegységenként, népcsoportonként, törzsenként kialakultak az elfogadott viszonyítási alapok, űrmértékek, hosszmértékek, amelyek természetesen egymástól eltérőek voltak. A kereskedelem fejlődésével (az árusításba bevont javak számának növekedésével és a szállítással áthidalt távolsággal) arányosan egyre nagyobb problémát jelentettek az eltérések, illetve az egységes és pontos mértékegységek hiánya. (A mértékegységek eltérő volta és pontatlansága konkrét pénzügyi nyereséget vagy veszteséget jelentett, ahogyan manapság is azt jelent.)
      A pontos kereskedelmi és adózási elszámolás igénye szülte az első hivatalos, valamint egyezményes mértékegységeket, amelyek már valószínűleg az írott emlékekben nem szereplő (történelem előtti) korokban is nagy számban jelen voltak. (Akkoriban még másodlagosak voltak a kialakuló félben levő természettudományok mérési feladatai és pontossági igényei.) Bizonyos, hogy minden "nagy" ókori kultúra, amelyek már komoly tudományos és műszaki háttérrel rendelkeztek, kialakította a saját hivatalos mértékegységeit, amelyek a kereskedelmen és adózáson kívül valószínűleg az uralkodó (vagy uralkodó osztály) körüli "vékony tudományos kör" (néhány támogatott tudós és iskolája) fejlesztései és "igáslovai" voltak. Szükség is volt a pontos mérésekre az uralkodók kényelmét szolgáló és nagyságát hirdető sziszifuszi építkezéseken, valamint a hadtudományokban és az asztrológiában.

      A fejlett társadalom természetes igénye az egységesített és pontosan reprodukálható mértékegységek megléte, így természetes, hogy a mértékegységek fejlődési trendje egy nemzetközileg elfogadott mértékegységrendszer felé mutat. Igaz, hogy az egységesítés csak áldozatok (költségek, munka, tanulás) árán lehetséges, de ez hosszútávon mindenképpen (és anyagilag is) kifizetődő az összes félnek. Manapság is megfigyelhető, hogy a gazdasági fejlődés bizonyos szintjét elérő, a nemzetközi kereskedelembe bekapcsolódni kívánó országok sorra csatlakoznak a Méteregyezményhez, illetve törvényerőre emelve alkalmazzák a Méteregyezményből kiforrott nemzetközi mértékegységrendszert (SI).

      1795-ben Franciaország törvényesítette az akkoriban megalkotott (ma már jól ismert) méter, kilogram és liter mértékegységeket, amelyek kereskedelmi bevezetése nem volt nehézségek nélküli. Az új egységek lassan elfogadottá, sőt külföldön is ismertté váltak. A tudományos élet résztvevői egyértelműen látták az előnyöket, és lassan a gazdasági szereplők is okultak a francia példából. (Minden új mértékegység elfogadása, egy "ősi" hagyomány eltörlését jelentette, esetenként az összes mérőeszköz cseréjével járt és általában a tudományos munkák elavulását is eredményezte. Nehéz időszak volt ez, kiélezett viták és tartós polgári ellenállás kísérte az áttérést. De, ahogy lenni szokott, az újabb generációnak már természetes volt az új mértékegységek használata.)
      A fejlett gazdasági szereplők számtalan egyeztetése és vitája után jött létre az első nagy nemzetközi mérésügyi egyezmény a Méteregyezmény (franciául: Convention du Métre - CM), 1875. május 20-án, Párizsban, 17 ország aláírásával (az Egyesült Királyság (1884), Hollandia (1929) és Görögország (2001) részvételével, de végül aláírása nélkül). A (mai nevén) Méteregyezményt a régebbi szakirodalom az eredeti neve után Nemzetközi Méteregyezményként (franciául: Convention Internationale du Métre - CIM) említi.
      A Méteregyezményt 1875-ben aláíró államok:
      • Amerikai Egyesült Államok (angolul: United States of America, vagy röviden USA);
      • Argentín Köztársaság, vagy röviden Argentína (spanyolul: República Argentina)
      • Belga Királyság, vagy röviden Belgium (hollandul: Koninkrijk België, franciául: Royaume de Belgique, németül: Königreich Belgien);
      • Brazil Császárság (1822-1889), vagy röviden Brazília (portugálul: Império do Brasil);
      • Dán Királyság, vagy röviden Dánia (dánul: Kongeriget Danmark);
      • Francia Köztársaság, vagy röviden Franciaország (franciául: République française);
      • Német Császárság (1871-1928), más néven Német Birodalom (németül: Deutsches Reich);
      • Norvég Királyság, vagy röviden Norvégia (norvégul: Kongeriket Noreg, a svéd király egyben a norvég király is);
      • Olasz Királyság (1861-1946), (olaszul: Regno d’Italia);
      • Orosz Birodalom (1721-1917), vagy röviden Oroszország;
      • Oszmán Birodalom (1299-1923), vagy Törökország (törökül: Osmanli Imparatorlugu);
      • Osztrák-Magyar Monarchia (1867-1918) (németül: Österreichisch-Ungarische Monarchie), más néven Ausztria-Magyarország (németül: Österreich-Ungarn);
      • Perui Köztársaság, vagy röviden Peru (spanyolul: República del Perú);
      • Portugál Királyság (1139-1910), vagy röviden Portugália (portugálul: Reino de Portugal);
      • Spanyol Királyság, vagy röviden Spanyolország (spanyolul: Reino de Espana);
      • Svájci Államszövetség, vagy röviden Svájc (németül: Schweizerische Eidgenossenschaft, franciául: Confédération suisse);
      • Svéd Királyság, vagy röviden Svédország (svédül: Konungariket Sverige, a királya egyben Norvégia királya is);
      • Venezuelai Köztársaság, vagy röviden Venezuela (spanyolul: República de Venezuela);
      amelyekből az Amerikai Egyesült Államok (1878), Argentína (1877), Brazília (1921), Peru (2009), Portugália (1876) és Venezuela (1879) csak később lett valós, "fizető" tag.

      A méterrendszer és a Méteregyezmény története
      A Méteregyezmény szövege

      A szerződő tagállamok elfogadták a francia métert és kilogramot, mint nemzetközi hossz- és súlymérték etalont.
      Vállalták egy közös költségvetésű párizsi székhelyű állandóan működő Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatal létrehozását (angolul: International Bureau of Weights and Measures, franciául: Bureau international des poids et mesures = BIPM), amelynek alapfeladata az etalonok őrzése és az etalon összehasonlítások elvégzése lett.
      A Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatal felügyeletére és irányítására egy nemzetközi tagságú legalább kétévente ülésező Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Bizottságot választottak (angolul: International Committee for Weights and Measures, franciául: Comité international des poids et mesures = CIPM).
      A Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Bizottságot a szerződő tagállamok kormányai által delegált legalább hatévente ülésező Általános Súly- és Mértékügyi Konferencia fennhatósága alá helyezték (angolul: General Conference on Weights and Measures, franciául: Conférence générale des poids et mesures = CGPM).
      Megfogalmazták a fenti szervezetek finanszírozási rendjét, megállapították feladataikat és működési alapszabályaikat, amelyek azóta az igényeknek megfelelően folyamatosan fejlődtek, változtak és a további fejezetekben részletesen is ismertetésre kerülnek.

      A Méteregyezmény, eddigi 140 éve után, ma is élő egyezmény, bármely ország vagy gazdasági közösség csatlakozhat, illetve társulhat hozzá. Ma, 2015 közepén, 57 tagállama és 40 társult tagja van.

Vissza a lap tetejére

  Tudomány és Technika (test@t-es-t.hu)

Tartalomjegyzék   A következő oldal >>