Zemplén Gábor: Kognitív munkamegosztás és a tudás termelése 2009 - 12 o.

 

Absztrakt és problémafelvetés   "(1. o.) A tudományt tekinthetjük olyan társas intézménynek, amely egyéni meggyőződésekből közösségit állít elő, amelyben a kutató(csoport) a tudományos hagyományra építve, de azt meghaladva egyéni reprezentációkat hoz létre, amely társas interakciók révén a közösség - majd idővel a társadalom nagy részének - közös reprezentációjává válik." "(1. o.) Át tudják-e a társas episztemológiák hidalni azt a távolságot, ami a hagyományos, normatív tudományfilozófiák által sugallt tudománykép és a deskriptív módszertannal dolgozó történészek és szociológusok által felvázolt "valós" tudományos gyakorlat között jelent meg?"   1. Amiről nem beszélek   "(2. o.) A tudományos gyakorlat és publikációk vizsgálata lehorgonyozhatatlanná tette az "objektív" tudást. Az egyértelmű válaszok helyett csak azt a folyamatot tudjuk leírni, amely során a kutatók meggyőzik a világot arról, hogy tudásjelöltjüknek jár az "objektív tudás" címke..., de azt, hogy hol is lenne elérhető vagy megragadható az objektivitás ebben a folyamatban, már nem tudjuk egyértelműen meghatározni."   2. Amiről beszélni kellene - egy elnagyolt dilemma   "(3. o.) Az egyéni reprezentációk felöl közelít a hagyományos episztemológia és pszichológia. Ez a hagyomány "tudás"-nak az individuum tudását tekinti, és ennek eléréséhez a rációt és tapasztalatot tartja megbízható alapnak, még ha ez az alap erőteljesen meg is ingott a huszadik században... A modern tudomány vizsgálata... megmutatja, hogy az ún. episztémikus függés kiküszöbölhetetlen az összetett kultúrákban. A modern tudományos tudás már létrejöttekor alapvetően épít a bizalomra, amikor a kutatócsoportok tagjai közös munkájuk során egymás adataiban, módszertani tudásában, eszközismeretében alapvetően meg kell hogy bízzanak, ha sikeres tudományt akarnak létrehozni." "(4. o.) A "közösségi" vizsgálata felől érkező hagyomány leginkább az antropológiai megközelítések örököse... Bloor... "a szociológus számára a tudás nem igaz vélekedés - vagy esetleg igazolt igaz vélekedés - hanem mindaz, amit az emberek tudásnak tekintenek... Tartsuk fenn a "tudás" szót mindarra, amit kollektíve jóváhagyunk, és az egyedit... tekintsük puszta vélekedésnek." ...az ilyen tudásfogalom az igazolás megszokott standardjainak nem tud megfelelni."   3. A dilemma két szarva között   "(4. o.) Az elmúlt évtizedekben megjelenő kollektivista felfogások... a korábban domináns individualista felfogások kritikájaként jelentek meg... Így az individualista episztemológiák olyan alapvető fogalmai, mint az objektivitás, a kitüntetett megismerési módszer (keresése és a keresés sikerébe vetett hit), vagy a tudás univerzalitása mind megkérdőjeleződött és az affirmáció makacs ismétlésére válaszul a negáció hasonlóan makacs hajtogatásának korszaka következett. Mindeközben a leírás számos célja - a tudás, az objektivitás (látszata) vagy a tudományban újra és újra kialakuló konszenzus - megmaradt, csak a válaszok változtak meg: a tudományfilozófia sokáig kereste a helyes "tudományos módszert", a "racionalitást", ha ezeket eddig nem találtuk meg, akkor ez azt bizonyítja - mondták sokan -, hogy nincs helyes tudományos módszer, nincs racionalitás." "(5. o.) Ez a relativizmus mára már a tudomány-tanulmányok több programjának is megfeküdte a gyomrát: Latour a "kritikai barbarizmus" ellen új empirizmust hirdet..., a módszertani relativizmus apostola Harry Collins pedig új, normatív igényekkel is fellépő tudásszociológiát." "(5. o.) A... dilemma két szarva közt... helyezkednek el az ún. társas episztemológiák (social epistemology) modelljei... A társas episztemológiák spektruma széles, de a főbb irányzatok... a következők:"       1. A társas tényezők hatásának vizsgálata az individuális tudásra       2. Individuumok kognitív munkamegosztásának elemzése       3. Kollektivista episztemológiák   4. A kognitív munkamegosztás   "(5. o.) A tudás megszerzése munkaerő-igényes - mégis az episztemológiák jelentős része nem, vagy alig foglalkozott a tudományos tudással úgy, mint optimalizációs folyamat eredményével. Pedig ez a megközelítés nemcsak könnyen értelmezhetővé teszi a tudás-termelés számos problémáját, hanem plauzibilis kiindulópontként is szolgálhat. A "tudományos módszerről" folytatott elvont viták helyett így konkrét normák vizsgálata válhat az episztemológia feladatává." "(6. o.) ...a kognitív munkamegosztás modelljével (és némi pszichológiával) jól leírható és racionálisként értelmezhető a tudományos gyakorlat számos, korábban nehezen kezelhető eleme, például a tudományos viták dinamikája... Azt a "természetes" tényt, hogy minden kutatócsoport hajlamos jobban bízni saját eredményeiben, mint a rivális laborok adataiban, a hagyományos normatív episztemológiák általában előítéletnek takintik és elutasítják." "(6. o.) A kognitív munkamegosztás modellje alapján... az ilyen "önző" tevékenység egyben episztémikus jelentőséggel is bír, hiszen a konszenzus hiánya jó eséllyel jelzi, hogy legalább a nézetek egy része hamis, vagy a tudomány pont ott használ fel extra kognitív befektetéseket, ahol az elért eredmények problematikusak. Így a (mikro)közösségek saját érdekükben végzett munkája a (makro)közösségi tudás fejlődésének elemévé válik." "(7. o.) ...az optimalizáció célja az empirikusan lehető legsikeresebb elméletek kidolgozása."   5. Miriam Solomon társas empiricizmusa   "(7. o.) ...Solomon minden, a tudósok döntésében közrejjátszó elemet ugyanúgy "döntési vektornak" tekint. A tudományfilozófiában... az ún. "hideg" kognitív faktorok... tekinthetők megbízhatónak és a motivációhoz kapcsolódó, vagy ideológiai indíttatásúak nem. Ez utóbbiakat - mint az előítéletek, büszkeség, radikalizmus vagy konzervativizmus - szokták "forró" faktoroknak tekinteni és racionalitást gátló tényezőként beállítani." "(7. o.) Solomon szerint ez az elkülönítés indokolatlannak tűnik, hiszen bármilyen elfogultság segítheti új elméletek kialakulását... Ez a szemlélet a kognitív tudomány mai elképzeléseihez sokkal közelebbi emberképpel operál, mint a hagyományos episztemológiák." "(8. o.) Egy tudós elköteleződése egy elmélet mellett ezek alapján egy sokfaktoros modellel írható le, amelyben pszichológiai és társadalmi faktorok vegyesen szerepelnek. A faktorok egy része empirikus döntési vektor, ám az elköteleződés ezek miatt mindössze annyit garantál, hogy a tudás valamennyi empirikus sikert ér el."   6. A konszenzus (hiányának) jelentősége   "(8. o.) ...a társas episztemológiák teljesen természetesnek, sőt, episztémikusan is helyénvalónak tekintik a tudósközösségen belüli véleménykülönbségeket... csak azok az elméletek elvetendőek egyértelműen, amelyek mellett nincs semmilyen empirikus döntési vektor, és hogy a konszenzus csak akkor indokolt, ha egy elmélet elvetése mellett egyetlen empirikus döntési vektor sincsen." "(9. o.) ...Solomon... valóban társas dimenzióba helyezi ismeretelméletét, hiszen ezekben a helyzetekben az emberiség (vagy a teljes tudósközösség) összesen többet tud bármelyik elmélet hirdetőjénél, bármelyik egyéni megismerőnél..."

 

Vissza az oldal elejére