Porosz Tibor: Szubjektív tudomány - objektív tudás - Kognitív folyamatok a meditációban 2009 - 24 o.

 

1. Bevezetés   "(1. o.) A jelen írás a meditáció vizsgálata segítségével a "tudományosság" egyik lehetséges értelmezésére hívja fel a figyelmet, vagyis arra, hogy a meditáció egy érvényes alternatív tudományos módszertant és ismeretelméletet képvisel és kínál fel a nyitott szellemű tudósközösségek számára..." "(2. o.) ...a meditáció a legkevésbé sem valamilyen regresszív pszichés visszalépés, hanem inkább a mindennapi tudat működésének progresszív, sajátos jelentésekkel is rendelkező, magas szintű figyelmi tudatossággal végrehajtott meghaladása." (Ebből az következik, hogy a meditáció nem "tudományos módszertan", hanem inkább gondolkodásmódszertan.)   2. A meditatív absztrakció elemei   "(2. o.) A meditáció... laboratóriumi munka, amelynek során mindenféle zavaró körülmény kiiktatásával valamit sterilen előállítunk, hogy azután alkalmazva a mindennapi életbe kivihető legyen. A steril viszonyok megteremtése, a zavaró tényezőktől mentesség nem csupán a "külső" zajok, fények stb. kiküszöbölését jelenti, hanem a szokásos hétköznapi "belső" érzelmek, hangulatok, indulatok, késztetések, ösztönök, képzetek és fogalomalkotások mellőzését is."   3. A meditáció alapmechanizmusai   "(6. o.) Minden meditáció alapja a figyelem, ami a gyakorlatok végzése során egyre nagyobb intenzitásúvá válik. A meditatív figyelem lehet "koncentráló" és "decentráló"." "(6. o.) A koncentratív meditáció során a tudat gyakran hatalmas térként tapasztalható, melyben az események megjelennek, és amelyben az "önmagam" egyfajta különálló, határolt "dolog". ...a figyelem ismételten, újra meg újra visszatér központi tárgyához, a tudati eseményeket elnyugtatja, kifejleszti az egyhegyűen összpontosított vizsgáló tudatállapotot, ezzel az "önmagam" vagy egy határolt, független, térben rögzített és időben változatlan pontként éli meg tapasztalatait, avagy határait feladva eggyé válik valamilyen örök "univerzális" entitással." "(7. o.) A decentráló, úgynevezett "éberség" meditáció szintén a térbeli hasadás elemi formájából indul ki, azonban figyelme a térbeli megalapozásról az időbelire vált át, amennyiben az állandóan változó, tehát időben egymás után következő testi történések (pl. légzés), vagy/és az érzések, tudatállapotok, tudattartalmak eseményeinek folyamatát követi. Ezáltal a megfigyelés "tárgya" és a tárgy változásaival együtt mozgó "alany" többé már nem statikus, térbe helyezett, különálló, határolt "dolog"-ként, hanem időbeli változás folyamataként tapasztalható."   4. A megismerés mint performansz   "(10. o.) A "színház" metaforája az önmagukban álló dolgok megmerevedett absztrakciójának eszményét, egy adott szöveg térben és időben történő reprezentációját testesíti meg, amikor minden jelentés valamilyen objektívre (a szerzői szövegre) hivatkozásból származik... Az előadásnak megvan az előre kidolgozott jelentése, szándéka, logikája, narratívuma, amit valamely autoritás (szerző, rendező, Isten) hozott létre..." "(10. o.) A "performansz" során a tapasztalás alapvető adatai az események, illetve történések folyamataiból állnak, így ezek a tapasztalatok egy olyan tudásnak az alapjai, amelyik a történéseket felfedezhető, definiálható és feltérképezhető elsődleges valóságként elemzi..." "(11. o.) Az ismeretelméleti kiindulópont a temporalitás. Ami történik, az a jelen-lét... Ez az idő nem fagyhat be, nem akadhat el és nem is ismétlődhet, hanem tünékeny, átmeneti folyamat." "(11. o.) Az egyedi esemény jellegzetessége a szingularitás. Minden esemény egyszeri és megismételhetetlen, egyik sem olyan, mint a másik, viszont jellemző az improvizáció... Ismeretelméletileg nincsen elsődleges másik világ, (szerző, szöveg, rendező), amit reprezentálni kellene, amire reflektálni szükséges. Nem reprezentáció, hanem prezentáció zajlik." "(11. o.) Ezzel a dolgok visszakapják elkülönült egyediségüket, vagyis a performansz személyesít, konkretizál, egyéniesít, azaz ilyen értelemben érvényesül a partikularitás." "(11. o.) A szingularitás és a partikularitás következménye a potencialitás. Az aktuális partikuláció mindig saját alternatíváit is megteremti... Az előzetes direktívák helyett az aktuális lehetőségek kapnak szerepet, melyek megakadályozzák a lezártságot." "(12. o.) ...a performansz nem teleologikus, nem fogalmazódik meg a néző felé egy modell spekulációja arról, hogyan is kellene viselkednie, reagálnia, így mi is az, ami nézői funkcióját legitimálja. Nem a "nézői" szerepet kell követnie, hanem a viszonylatokban vesz részt, az eseményeket, történéseket tapasztalja." "(12. o.) A tapasztalás olyan kísérlet, amely egyúttal a viszonylatok interakcióiban kialakuló tudás egy formája is. A "néző" kognitív műveletei érzelmi műveleteivel párhuzamosak, és mindezekből alakul ki az "igazság" konstrukciója."   5. A megismerés mint extralogikus gondolkodás   "(15. o.) ...itt egy olyan extralogikus gondolkodás - Mérei Ferenc kifejezésével élve az "élménygondolkodás" - elemeiről van szó, amely nem az érzékszervi-mozgásos működés maradványa, de nem is a később kialakuló logikai gondolkodás előjátéka, hanem egy magában is teljes értékű, érvényes helyzet- és feladatmegoldó tudatfolyamat (Mérei 1985), ezért azután egy lehetséges megismerési modellt kínál fel." "(15. o.) Ez a prelogikus vagy extralogikai gondolkodás a tulajdonságokat a tárgyhoz kötötten, konkrét beágyazottságában, élménymaradványok segítségével ragadja meg." "(15. o.) Az élménygondolkodás meghatározó mechanizmusa az utalásos gondolkodás, amely a valóság belső kognitív feldolgozásában hozzátapad az eredeti tapasztaláshoz. Az utalás eredete és referenciája egy közös élmény, majd egy bizonyos lappangási idő után az élmény egy részlete - az utalás - az eredeti élmény egészét teljes tartalommal felidézi." "(16. o.) A meditáció módszerei ennek az extralogikai gondolkodásnak az elemeit működtetik... A meditáló azonban nem áll meg a korábbi élmények teljes értékű felidézésénél, hanem az élménygondolkodás keretein belül konstruktíve színházként vagy performanszként valóban újra végig is csinálja az egész meditációs eljárást, amely így folytonosan új és új tapasztalatokkal bővül."   6. A dichotómiákon túli megismerés   "(18. o.) A meditatív eljárások közül számos akad, amelyik azzal az igénnyel lép fel, hogy a valóság duális szemléletét, köztük kitüntetetten a szubjektum-objektum kettősséget megszünteti. ...a buddhista szemlélet és meditációs gyakorlat már eleve a kettősségek hiányán vagy azonosságán alapul. Logikája a formális logika nézőpontjából nem értelmezhető." "(18. o.) Az ilyen... gyakorlatokat végző meditáló felfedezi a verbalitás korlátait és a nem-verbális kifejezés lehetőségeit, belátja a dualitások reduktív jellegét, felszámolja az "igenek" és "nemek" körforgásán alapuló kettős kötést, kibontakozik a kreativitása és a humora, katartikus áttörés során megtapasztalja a valóság ürességtermészetét, amelyben minden létező azonos lényegű, vagyis végtelen potencialitás." "(19. o.) A buddhista logika és ismeretelmélet legfontosabb alapvetése az, hogy problémái és megoldásaik nem választhatók el az ontológiai kérdésektől. A buddhista ontológia elveti a szubsztancialitás elvét, és a folytonos változást hangsúlyozza, azonban szerinte nem létezik "valami", ami változik, illetve aminek minőségei, tulajdonságai azok, amik változnának, hanem a valóság maga a pillanatnyi keletkezések és elmúlások sorozata, ezért az időbeli "folytonosság" és a térbeli "kiterjedés", voltaképpen egyáltalán a nyelvi referenciák nem valamiféle valóságosra mutatnak, hanem pusztán fogalmi konstrukciók." "(19. o.) ...nem minden tudás fogalmi, létezik nem-fogalmi, közvetlen tapasztaláson alapuló tudás is. A fogalmi konstrukciókkal közvetített fogalmi ismeretek az átlagember és a tudomány útja a megismeréshez, míg a nem-fogalmi tudás csak kevesek sajátja." "(20. o.) ...egy logikai ítélet vagy egy tényre vonatkozó megállapítást tartalmaz, vagy két tény szükségszerű kölcsönös egymást feltételezettségét állapítja meg, ily módon egy következtetés vagy a fogalmak azonosságán alapszik, vagy azok szükségszerű oksági kapcsolatán."   7. Következtetések   "(22. o.) A tudományos gondolkodás és az ismeretelmélet... már régóta azt mutatja, hogy a főáramhoz képest számos alternatívát képviselő szemlélet megjelenik. A meditáció e paradigmaváltáshoz gyakorlati-módszertani szempontból járulhat hozzá." (A tudományos gondolkodásban nincs és nem is lehet paradigmaváltó előrelépés. A tudományos gondolkodás az igazság megközelítését sikeresen megvalósító évszázados recept. Nem létezik "igaz igazság" és "még igazabb igazság". A mai tudományos gondolkodásnak nincs alternatívája, tehát nem lehet benne paradigmaváltás. A meditáció inkább egy gondolkodássegítő tevékenységnek tűnik.) "(23. o.) A tudás egyszerre egyéni és közösségi tudás, az "objektivitás" a közösség intézményesült ismerete, az igazság rátalálás, belátás eredménye és a közösség verifikálja." (Ez pontosan a tudományos módszerrel megközelített "objektív" igazság leírása.)

 

Vissza az oldal elejére