Lehmann Miklós: Objektivitás és (inter)szubjektivitás 2009 - 11 o.

 

"(1. o.) Objektivitás és szubjektivitás elkülönítése talán az egyik legfontosabb kérdés az episztemológiában: a világos szétválasztás ugyanis az általánosan érvényes tudás és az individuális álláspont vagy vélemény elkülönítését is lehetővé teszi. Az objektivitással többnyire összekapcsolják a tárgyilagosság, elfogulatlanság, pártatlanság igényét, így az "objektív" címkével jelzett ismeretek (legalább elvben) mentesek kell legyenek az érzékelésből származó egyéni torzításoktól, de nemkülönben az esetlegességektől is. Ezzel szemben a szubjektivitás az egyéni, személyes (gyakran egyoldalú, elfogult) felfogást vagy szempontot jellemzi, amely csupán részlegesen szolgálhat általános információval, megbízható ismeretforrásként azonban semmiképp sem jöhet szóba. Mindezek alapján úgy tűnhet, könnyen húzható éles határvonal objektivitás és szubjektivitás közé - ezáltal pedig könnyen meghatározható, miként lehetséges hasznos és megbízható ismeretekhez jutni." "(1. o.) ...az objektív ismeret szubjektív folyamatokon keresztül jön létre... az objektivitás legfeljebb egyfajta kontrollt jelenthet, amely a szubjektum megismerését kisebb-nagyobb mértékben általános kritériumok alá vonja." "(3. o.) ...a struktúrák, mivel közvetlenül befolyásolják az organizmus életben maradását, a biológiai evolúció termékei... a faj túlélését szolgáló megismerési struktúrák feltételei a faj fennmaradásának. A környezet nem más, mint egy viszonyokból és kölcsönhatásokból felépülő komplex hálózatos rendszer, amelybe a szervezetnek - fennmaradása érdekében - illeszkednie kell." "(3. o.) A Lorenz által "hipotetikus realizmusnak" nevezett hozzáállás a megismerés igazságába vagy megbízhatóságába vetett hitet arra vezeti vissza, hogy a megismerés eszközei maguk is részük a valóságnak, melyről tudósítanak, formájukat pedig a környezethez való alkalmazkodás során nyerték el... az evolúciós folyamatok során kialakult érzékszervek és megismerő struktúrák csak a környezet azon aspektusairól képesek számot adni, amelyek lényegesek az organizmus számára, a valóság "teljességéről" vagy magábanvaló természetéről ezért nincs értelme beszélni." "(4. o.) ...az ismeret megfelelő volta a valósággal történő szembesítésben derül ki... a nem megfelelő reprezentációk kiesnek, míg a használhatók megmaradnak." "(4. o.) Az evolúciós episztemológia másik elgondolkodtató eredménye, hogy amennyiben a megismerő élőlény és környezete egyetlen rendszeregészt alkot, úgy szükségtelenné válik szubjektum és objektum szigorú szétválasztása." "(5. o.) ...Riedl... A tanulás vagy ismeretszerzés folyamata két komponensből áll, melyek váltakozva (és egymást kiegészítve) az ismeretek gyarapodását és fejlődését eredményezik. Az első az elvárás: a korábbi tapasztalatok alapján az események vagy az észleletek értelmezésének előzetes módja. Az evolúció különböző szintjein ez egyaránt lehet genetikai, fiziológiai vagy pszichikai folyamat, amely az indukcióhoz hasonlít - az egyes esetekből leszűrt törvény, a speciálisból az általános felismerését jelenti. A második komponens a kiigazítás: ez lényegében a kiválasztást, a probléma megfelelő megoldását takarja... E komponens a dedukcióhoz hasonlítható." "(5. o.) Az ismeretszerzés... struktúrái... felelősek azokért a hajlamokért, melyek szintén gyakran vezetik tévútra a megismerést: az ember ott is szabályosságot vél felfedezni, ahol valójában nincs is... Az elvárások mint a megismerés szubjektív összetevői (bár kétségkívül objektív okok, korábbi tapasztalatok nyomán alakultak ki) ebben az értelemben megakadályozhatják az objektív ítéletalkotást." "(6. o.) ...az organizmus önmagára vonatkozó reprezentációinak létrejöttében kitüntetett szerepe van a testnek, hiszen azok alapját sajátos testi érzetek adják. Ezek... megteremtik én és nem-én megkülönböztetésének, ezáltal pedig szubjektum és objektum szétválasztásának alapját." "(7. o.) Az ént mint a szubjektum fókuszát tehát a külvilág entitásaira és az organizmus önmagára vonatkozó reprezentációi együttesen formálják... Ahogy bővül azon források száma, melyekből az én saját maga meghatározásához meríthet, megnő az én-kép komplexitása is, a szubjektivitás pedig egyre határozottabb formát ölt." "(8. o.) A szó szoros értelmében vett szubjektum megjelenéséhez azonban szükséges a mentális vagy pszichikai belső környezet feltételezése is; ami egyben azt is jelenti, hogy az élőlény társas környezetében más, hozzá hasonlóan belső (és mentális) környezettel rendelkező lényekkel van körülvéve. ...a társas érintkezésben konstruálódó interszubjektív tapasztalat a kommunikáció segítségével hozza létre az objektívnak tekinthető, a szubjektív torzításoktól többé-kevésbé mentes ismeretbázist. A mások által hasonlóképp tapasztalt jelenségek vagy a tapasztalat mások által is elfogadott kritériumai lehetővé teszik az általánosítást, a megfigyelő személyétől független észlelést." "(8. o.) ...túlléphet-e az indukció az egyéni tapasztalat szubjektív jellegén? A tudomány célja, az általánosan érvényes kijelentések (vagy törvények) megalkotása; azonban e kijelentéseit csak egyedi megfigyelésekre képes alapozni." "(9. o.) ...Popper...: minden általános tudományos állítás feltevés csupán, melyet tapasztalatilag ellenőrizni lehet. Amit korábban indukciónak véltek, az valójában nem más, mint anticipációk, elvárások vagy elméletek szelekciója. Ezt a szelekciót a próba és a hibák eliminálásának módszere vezeti, amely módszert korábban azért tévesztették össze az indukcióval, mert képes szimulálni azt." "(10. o.) Az evolúciós szemléletmód alkalmazásával az objektivitás, az objektív tudás gyökere a szubjektív tapasztalatban, a megismerés egyedi és egyéni jellegében fedezhető fel. Nem létezik "tisztán" objektív tudás, mert a szubjektív megismerési folyamatok nélkül semmilyen ismeret nem állítható elő. Ami objektív ismeretnek nevezhető, az egyfajta idealizáció vagy pragmatikus eszköz a társas megismerésben. A tisztán, szigorú értelemben vett szubjektivitás és objektivitás nem hozzáférhető, mivel az előbbit a tapasztalatok privát jellege, az utóbbit a megismerés egyénhez és környezetéhez kötött jellege akadályozza meg. Az objektivitás igényével és azzal a módszerrel, ahogyan az evolúciós szemlélet objektív ismeretet hoz létre a szubjektív források és az interszubjektív tapasztalat felhasználásával, a megismerés során keletkező tudást mintegy "immunizálni" lehet a szubjektív torzításokkal szemben."

 

Vissza az oldal elejére