Fila Lajos: Bölcselettudomány

Fila Lajos: Bölcselettudomány 2005 - 300 o.

(A mű egy erősen vallásos szemléletű filozófiatörténet, a prófétáktól megismert isteni kinyilatkoztatással mint legfőbb bizonyítékkal, angyalokkal és a vallás képviselőinek tévedhetetlenségével. Általánosan tapasztalható fogalmazási hibákkal és folyamatosan előforduló szedési hibákkal. Természetesen, végigvonul a művön a keresztény vallási felsőbbrendűség érzékeltetése. Sajnos a szerző nem igyekszik pártatlan kívülállóként filozofálni; egyértelműen, de bizonyítás nélkül foglal állást... Az oldal végén található a megértéshez szükséges szómagyarázat.)

Tartalom:
A BÖLCSELET TUDOMÁNYA
I. A bölcselet fogalma - A nyilvánvalóság tudománya
I.1 A bölcselet fogalma
I.2 A bölcselet fogalmának történeti kialakulása
I.3 A bölcselet problematikája és tudományos programja
II. A bölcselet fejlődése - A nyilvánvalóság alapjának feltárulása
II.1 A fejlődés fogalma
II.2 A bölcselet fejlődése
II.3 A bölcselet fejlődésének alapvető fázisai
II.4 A bölcselet fejlődésének törvényszerűségei
III. A bölcselet tárgya - A lét igazsága
III.1 Az igazság fogalma
III.2 A lét igazsága
III.3 A lét igazságának bölcseleti kialakulása
III.4 A bölcseleti tévedés
IV. A bölcselet módszere - A reflexió
IV.1 A tudományos módszer fogalma
IV.2 A bölcselet módszere
IV.3 A bölcseleti módszer fejlődése
V. A bölcselet felosztása - Általános és speciális bölcselet
V.1 A bölcselet hatásköre és felosztása
V.2 A bölcselet általános és speciális stúdiumainak alapelvei
A KERESZTÉNY BÖLCSELET
1. Krisztus és a bölcseleti eszmélődés
2. Bölcselet és kereszténység
3. Görög bölcselet és krisztusi hit
4. Az egyház és a görög-skolasztikus bölcselet
5. A krisztusi hit bölcseleti nyelve
6. Az új bölcselet és a krisztusi hit
7. Az egyház és az "új" bölcselet
8. A legújabb bölcselet
FÜGGELÉK
1. IX. Pius Syllabusa (jegyzéke), 1864, kitagadott tévedések gyűjteménye
2. III. Ülés, 1870, A "Dei Filius" kezdetű hittani rendelkezés a katolikus hitről
3. IV. Ülés, 1870, A "Pastor aeternus" kezdetű I. hittani rendelkezés Krisztus egyházáról
4. A "Pascendi dominici gragis" kezdetű körlevél, 1907
FILOZÓFIAI SZÓTÁR

A BÖLCSELET TUDOMÁNYA

I. A bölcselet fogalma - A nyilvánvalóság tudománya

I.1. A bölcselet fogalma
"(9. o.) Az ember... akkor lesz bölcselő, amikor erre ráeszmél, és felteszi a kérdést, hogy tulajdonképpen mire is kíváncsi. ...az emberek figyelme általában a valóság peremére irányul, kérdéseik korlátozott igényűek, azaz nem törekednek a valóság teljes értelmének a kibontására."
"(9. o.) Minden más tudomány azt kutatja, amire kíváncsi. Ezért nem haladja meg az általános és közönséges emberi kíváncsiságot... Egyedül a bölcselő kérdezi azt, hogy igazában mire is kíváncsi. Ezzel megidézi egész szellemi horizontját, amiben benne van, ami van és elválik a "semmi"-től. Ez a radikális kérdés olyan ismeretekhez juttatja, amelyek nyilvánvalóak (evidenciák)."
"(9. o.) A bölcselet ezeknek a nyilvánvalóságoknak a tudománya. Az evidencia sajátossága, hogy bizonyítást nem igényel, mivel a bizonyíték a belátás. Az az állítás, amelyik nem belátható, nem bölcseleti igazság."
"(10. o.) A bölcselet az alanyilag, tárgyilag magától értetődő örök érvényű ismeretek tudománya. ...Említésre se méltó az a dilettáns törekvés, amelyik a bölcseletből természettudományos elméletet akar csinálni. Úgy tekinti, mint a természettudomány hipotetikus felépítményét." (Sajnos a szerző túlzottan eltávolodik a valóságtól, mert ha a bölcselet célja a valóság megismerése, akkor a feltevések, az elméletek tapasztalatokkal való tudományos egyeztetése lehet az egyetlen nem félrevezető út a minél teljesebb megismeréshez. Bármely feltételezésből pusztán gondolati úton "evidenciákat" kikiáltva számos tévhitet, sőt, téveszmét hozhatunk létre, amire a tudománytörténetet tanulmányozva rengeteg példát találunk; és azt is beláthatjuk, hogy a "tudományos módszer" segítségével sokkal közelebb juthatunk a valóság megismeréséhez. Ha kísérletileg nem ellenőrizhető egy "bölcseleti eredmény", akkor jobb, ha kimondjuk róla, hogy "nem tudjuk", vagy "nem ellenőrizhető", vagy "nem eldönthető", stb.)

I.2. A bölcselet fogalmának történeti kialakulása
"(11. o.) A bölcselőre... nem az ismeret, hanem inkább az a magatartás jellemző, amelyik az ismeretre elvezeti, illetve amelyik azt keresi. ...a bölcsesség a helyes életmód, amivel az igaz ismeretet megszerezzük. A cél azonban a tulajdonképpeni bölcsesség, a titkos ismeret birtoklása." (Titkos ismeret??? A szerző, feltehetően a vallásos emberek felsőbbrendűségi érzéséből eredően, az igazságot csak kevesek által elérhető dolognak tünteti fel. Különlegesnek beállítva ezzel a vallások saját maguk által tévedhetetlennek kikiáltott vezetőit, a vallásos filozófia képviselőit és saját magát; ami természetes emberi vágy: jobbnak érezni magunkat a többieknél.)
"(12. o.) ...a bölcseleti ismeret igazságának a kritériuma: ráismerés arra az igazságra, ami eleve ismert, amely a megismerés forrása, igazolása, valamiképpen célja is. Az igaz ismeret a nyilvánvaló, egyetemesen érvényes ismeret. ...azt az ismeretet kell keresni, amelyik valamiképpen minden ismeretben közös. Tárgyilag, alanyilag egyetemes, örök érvényű, önmagában nyilvánvaló, vagyis "igazság". ...Így talált a bölcselkedés sajátos tárgyára, az evidenciára..."
"(12. o.) Emberi ismereteinknek három sajátos forrása van... érzékelés..., gondolkodás... A harmadik forrás a lét teljességéből, illetve a vele való kapcsolatból származó ismeret, a kinyilatkoztatás forrása. A lét teljessége Isten személyes valósága..." (Melyiké? Melyikeké? Mivel minden vallás minden istene mást nyilatkoztat ki, nagyon nehét eldönteni. Természetesen, aki vallásos, annak a saját istene az igaz isten; viszont akkor vallásonként párhuzamos - egymástól eltérő - igazságok léteznek. Minden vallás másik világ, másik bölcsesség.)
"(13. o.) A tapasztalat mint az anyagi valóságra vonatkozó ismeret a természettudomány tárgya. Igazoló tényezője a tudományos, megismételhető kísérletből fakadó igazolt tapasztalás."
"(13. o.) A nyilvánvaló ismeret, amely a valóság teljességére vonatkozik, a bölcselet tárgya. Igazoló tényezője a belátás." (Vajon a belátott ismeret lehet-e ellentétes a természettudományosan igazolt ismerettel?)
"(13. o.) A misztérium a valóság teljességének megnyilatkozása pedig a teológia tárgya. Igazoló tényezője az isteni tekintély, amely kinyilatkoztat... Tartalmilag vitathatatlan a teológiai ismeret legmagasabb nívója." (Vajon a teológiai ismeret lehet-e ellentétes a természettudományosan igazolt ismerettel? Mert azt is nehéz eldönteni, hogy a 150 különböző vallás közül melyiknek a teológiáját tekintsük igaznak. Így elég nehezen látható be a teológiai igazság "evidenciája".)

Vissza az oldal elejére

I.3. A bölcselet problematikája és tudományos programja
"(14. o.) A tudományok... azt kérdezik, amit nem tudnak."
"(14. o.) A bölcselet... azt kérdezi, mi az, ami nem kérdéses, ami nyilvánvaló."

II. A bölcselet fejlődése - A nyilvánvalóság alapjának feltárulása

II.1. A fejlődés fogalma
"(15. o.) Áttekinthetetlenül sokszerűnek és bonyolultnak tűnik a világ az adottságokban és a fejleményekben, egyaránt... Kényelmes magyarázat a véletlen, amelynek értelme: nincs rá semmi magyarázat, és a jövőben sem lehet." (Legalábbis annak, aki nem mélyül el a tudományokban, és így nem ismer meg olyan egyszerű magyarázatokat, mint az evolúció és a társadalmi evolúció, amelyek a véletlen helyett a szükségszerűségre helyezik át a hangsúlyt.)
"(15. o.) Az emberi szellem merőben új, sajátos jelenség az anyag világában. Tény, hogy más természetű, mint az anyag. Törvényei nem vonatkoznak rá." (Pontosabban: olyan mint az állati szellem, de komplexebb, fejlettebb. A "szellem" nem a jelenlegi emberi faj kizárólagos tulajdonsága. Az állatok és a kihalt emberhez közeli fajok - annak elődfajai, illetve a teljes fejlődési lánc - sajátja is.)

II.2 A bölcselet fejlődése

Vissza az oldal elejére

II.3 A bölcselet fejlődésének alapvető fázisai
"(17. o.) ...az emberi megnyilatkozás döbbentette rá először az embert a lét csodájára."
II.3.1 A mítoszszemlélet
"(18. o.) ...semmi okunk sincs kételkedni annak valóságában, aminek ilyen egyetemes emlékműve van, mint a mítoszok." (Ha elég hiszékenyek vagyunk, talán elfogadjuk ezt, de annyi mítosz megdőlt már a tudományos megismerés során, hogy egy tisztán csak papíron vagy szóbeszédben élő, egyéb bizonyíték nélküli "mesének" egy kritikus gondolkodású ember már nem hihet.)
"(18. o.) ...a mítoszszemléletnek egy kritikai igényű formája is megjelent a történelemben, amely hangsúlyozottan elkülönítette magát a naiv, igazolhatatlan mítosztól. Önmagát hiteles isteni üzenetnek, prófétai ismeretnek nevezte... A prófétai szemlélet a hitelesség és a tartalmi jelentés irányába fejlődött..." (Elhihetünk bármit is egyetlen embernek anélkül, hogy sokszorosan és a lehetséges mértékig szerteágazóan meggyőződnénk a dologról? Mai pszichológiai ismereteink alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy nem. Csak néhány egyéb magyarázat: hallucináció, álom, érzéki csalódás, önámítás, figyelemhiány...)
"(21. o.) Semmi okunk sincs kételkedni a "választott nép" öntudatának hitelességében, amely szerint az emberiség legősibb, sőt, eredeti szellemi örökségét hordozza." (Hacsak, akár csak felületesen is, át nem tanulmányozzuk az emberré válás tudományos és bizonyított "magyarázatát", történetét. Sajnos a "semmi okunk sincs kételkedni" kijelentés túl sokszor szerepel a műben, ahhoz képest, hogy a filozofálás egyik alapja a kételkedés.)
II.3.2 A logoszszemlélet
"(27. o.) ...Thalész... a szemlélt világtól várta a választ arra a kérdésre, hogy mi a valóság. Megmutatja önmagát a valóság, csak figyelni kell rá. Elmonndja a saját igazságát, törvényét, és ez a beszéd... a világ szava, a logosz."
"(27. o.) A szemlélt világgal szembeni feltétlen bizalom kétségtelenül magában rajti azt a naiv hiedelmet, hogy az majd mindent elmond, amire az ember kíváncsi. A materialisták ezért ősalapjuknak tekintik a görög bölcseletet. Teszik ezt jogtalanul, mert a görögök egyáltalán nem tagadták a természetfölötti valóságot..." (Nem is tagadhatták - akkoriban senki sem tagadhatta őszinte meggyőződéssel - az akkori természettudomány "kezdetleges", nem előrehaladott volta miatt.)
"(30. o.) ...az első görög, platóni, illetve a keleti metafizikák fölfedezik a valóságnak egy alapvető, egyetemes differenciáját, a változást és az állandóságot."
"(31. o.) Platónnál és a többieknél bölcseletileg tisztázatlan marad az állandó és a változó elem kapcsolata, még alapvetőbben a létezés és a lét kapcsolata is."
"(32. o.) Az arisztotelészi szintézis a lét újabb, bensőbb differenciáját tárta fel: a létesülő és az eleve létező lét differenciáját. A szükségszerű és az esetleges lét különbségéről van szó."
"(34. o.) A "skolasztika", 'iskolás tudományt' jelent. Éspedig a keresztény hit igazságainak tudományos igazolását és tanítását: rendszerezést, módszeres kifejtést... Így testesült bele a kereszténység minden idők világába... társadalmi, világkultúra lett, és keresztény hit. Határozott szellemi karaktert kapott. Ez a szellemi szintézis kétségtelenül az emberiség legnagyobb szellemi alkotása mind ez ideig." (Hacsak nem a tudományos-technikai eredmények mai szintje az eddigi legnagyobb szellemi alkotás.)
"(35. o.) Abból... hogy a valóság érthető, nem következik az, hogy csak a természet valóság, vagy az, hogy ami érthető, az csak természetszerűleg érthető. Az érthetőség ezen korlátozása alapján ugyanis ki kell zárni a természetfeletti valóság lehetőségét... Ki kellett mutatni, hogy a valóság nem csupán a természet világa, természetfeletti világ is van, melynek megismerése a krisztusi hit, értelmes hit, tudománya pedig hiteles tudomány."
"(36. o.) Szent Ágoston... Az egyetlen, abszolút transzcendens idea a személyes Isten, akinek eszméi képezik mindennek forrását, mértékét."
"(38. o.) Aquinói Szent Tamás... a megismerés kettős ítéletét alapozza meg. Elsősorban azt, hogy a dolog lényege és léte különböző dolog... a lét és a létezés is különböző."
"(42. o.) Az igazoló tényező... nem a belátás nyilvánvalósága, hanem a megnyilatkozás hitelessége, a természetfeletti kinyilatkoztatás orgánumának a tekintélye."
II.3.3 Az egzisztenciaszemlélet
"(43. o.) Aquinói Szent Tamás... Felsimerte, hogy a valóság értelme... abszolút transzcendens; Isten kinyilatkoztatása."
II.3.4 Skolasztikus megújulás
II.3.5 A transzcendenciaszemlélet

Vissza az oldal elejére

III. A bölcselet tárgya - A lét igazsága

III.1. Az igazság fogalma
"(87. o.) Igaznak nevezzük azt, ami megfelel a valóságnak. Legáltalánosabb értelemben a beszédre vonatkoztatjuk... Ugyanakkor a szóbeli közvetítés a legproblematikusabb is... Nagy a torzulási lehetőség és esély."
"(87. o.) Akkor is igaznak nevezzük a beszédet, ha a közölt ismeret maga téves. A beszéd igazságán túl az ismeretnek is van normája... Ez a norma a tárgyi valóság, ha az ismeret megfelel a tárgyi valóságnak, akkor az ismeret igaz."
"(87. o.) A tárgyi valóság... kimeríthetetlen gazdagságú. Az ismeret eleve kevesebb, soha nem lehet vele egyenértékű. Megfelelhet viszont természetszerű rendeltetésének: helyes kapcsolatot létesíthet az ismerő alany és az ismeret tárgya között. Az ismeret igazsága tehát közvetlenül az ismeret tárgyával való helyes kapcsolatot jelenti, ami az értelem és a tárgy természetének is megfelel."
"(90. o.) Kétségtelen, hogy az igazság ismeret. Az ismeret bizonyos szellemi meghatározottság, reláció a valósághoz, akár a szubjektív, akár az objektív valósághoz. Nem a tartalmi elem az ismeret közvetlen sajátossága tehát, hanem a formáció ténye... az ismeret tökéletessége, igazsága a meghatározottság egyértelműségétől, világosságától függ... a kérdés, mi képes a szellemet egyértelműen, világosan, biztosan meghatározni, hogy tényleges lehessen a meghatározottság, vagyis az ismeret garantáltan igaz."
"(91. o.) Csak az Abszolútum képes egyértelműen, tökéletesen meghatározni a szellemet, vagyis teljes értékű, igaz ismeretet képezni. Isten ismeretében nyilvánul meg ez az irányultság... Isten ismerete a formálisan igaz ismeret, egyszerűen az igazság."

III.2. A lét igazsága
"(91. o.) A lét igazsága előfeltétele minden ismeretnek."
"(92. o.) ...hogyan lehet szellememben jelen a lét fogalma anélkül, hogy megkülönböztetném a léttől? Hisz az ismeretet csak állítmányként kezelhetem, amikor azonosságát állítom: a lét az lét. Vagyis a lét azonosságának ismeretében a lét abszolút transzcendenciája nyilvánul ki. Ez a transzcendencia világítja meg a létet mint létet, amely világosság a lét igazsága és minden ismeret végső lehetőségi forrása."
"(95. o.) A feltétlen, abszolút lét közvetlen logikai következménye a létazonosság ítélete: a lét azonos önmagával, szükségszerű és örök lét. A létazonosság elvének újabb logikai származékai az ellentmondás és a kizárólagosság nyilvánvalóságai. A lét azonosságából következik ugyanis a nemléttel, a semmivel való szembeállítás lehetősége. A lét nem lehet nemlét. Nem csak egyidejűleg, hanem egyáltalán. A semmi tulajdonképpeni értelme az, hogy nincs, vagyis a lét kizárólagos."

Vissza az oldal elejére

III.3. A lét igazságának bölcseleti kialakulása
"(98. o.) A bölcseletnek nem lehet más a programja, mint a "metafizikum" felderítése. Akkor is ezt teszi, ha tagadja ezt a programot, és lehetetlennek tartja... bölcselőnek csak azt nevezhetjük, aki az egyetemes eszmélődésben vesz részt, melyet a logikai szükségszerűség vezet, nem a saját állásfoglalás."
"(99. o.) Nem zűrzavar a bölcselet, hanem természetszerűleg a legbiztosabb tudomány, a nyilvánvaló ismeretek tudománya."
III.3.a Fantasztikum
"(99. o.) A mitikus valóság... a gondolkodás helett a képzelethez szól..., amelynek kultúrája a költészet, a művészet."
"(101. o.) ...a prófétai szemlélet különbözőségét a mitológiai szemlélettől... A prófétai szemlélet valóságképét, "metafiziká"-ját a teológia tudománya alkotja meg."
III.3.b Létre irányulás
"(101. o.) Arra a kérdésre, hogy mi a lét, mint a megismerés tárgya, a klasszikus görög-skolasztikus válasz így hangzik: a létezés rendje. Vagyis a lét a létezésnek az az alapja, mely szerint fennállhat és fenáll. A valóságot a saját természete indokolja meg. Ez a természet a létezés rendje, realitásának "rációja"."
"(102. o.) A tapasztalati valóság és ismeret hordozója valami magánvaló dolog. Az önmagában fennálló létezőre vonatkozik minden jelenség és megismerés. A magánvaló, szubsztanciális létezők viszont ténylegességet és lehetőséget is hordoznak."
"(102. o.) A létlehetőségnek - metafizikai síkon - három kategóriája szerepel: az elsődleges, a másodlagos és az abszolút lehetőség. Az elsődleges létlehetőség... az anyagi lét általános lehetőségi forrása... A másodlagos lehetőség forrása a konkrét szubsztanciális létező. A ténylegesen létező anyagi valóságot a lényeg határozza meg..."
"(103. o.) Az abszolút potencialitás egyértelmű és analóg fogalom: az isteni mindenhatóság. Nem lehetőségi állapotot jelent, hanem éppen az aktualitás korlátlanságát, abszolút szabadságát."
"(103. o.) A potencialitásnak keresztmetszeti vetülete mellett mintegy hosszmetszeti dimenziója is van: a létlehetőségnek kimeríthetetlen sokasága, melyet a lényegek alkotnak. A lényeg a létezés lehetséges módja. A lét és az ismerés rendjében egyaránt elsődleges a lényegszerűség, mibenlét, amely lehetővé teszi a létezést, illetve a megismerést. Első benyomásra ellentmondásosnak tűnik a lényegszerűség korlátozottsága és a lét egyetemessége. Valójában éppen a lényegi limitáció követeli a lét abszolút transzcendenciáját, és viszont, mivel az egyenértékűen kifejezhetetlen.A létmódok szükségszerűen "elidegenítik" a létet."
"(104. o.) A metafizikai lényeg határozza meg a létező mibenlétét, természetét, amelyből összes tulajdonsága ered. Az ember metafizikai lényege pl. az értelmes állatiság. A dolgok fizikai lényegét viszont a létezők konkrét adottságainak összessége alkotja. A lényegek metafizikai formája maga is transzcendens a lényegek tényleges, egyedi, fizikai formáihoz viszonyítva. Az "ember" számtalan egyedi emberben valósulhat meg, egyik sem meríti ki a lényeget."
"(107. o.) A lényegek ontológiai adottságai képezik az elgondolt lét alapját és mintáját. Ezek a létezők csupán az emberi értelem kreációi. Mint ahogyan a lényegek az isteni lét lényegének "utánzatai", hasonlóképpen az emberi értelem fiktív lényei is a reális lényegek merő utánzatai, melyeknek nincs reális létük, csak éppen elgondolhatók."
"(107. o.) Az értelem fikcióitól meg kell különböztetnünk az emberi alkotásokat, amelyek a valóságnak művi utánzatai. E reprodukciós, artificiális létrend mintája és rendező elve alapvetően az ember lényege. Saját "képére és hasonlatosságára" formálja a természetet, miként a teremtő Isten az embert."
"(116. o.) Az ismerettény egészében szükségszerűen szerepel a magánvalóság eleme. Ismereteinket rá vonatkoztatjuk: egy tőlünk eleve különböző, objektív valóságra. A határozmányokat ez hordozza és indokolja. Nem oksági viszonylatban, hanem egyáltalán a létszerűség tekintetében: hogy létezővel állunk szemben. A létezők magánvalósága nem arra a kérdésre válaszol tehát, hogy "mi a dolog", vagy "hogy van", mi a helyzete a valósághoz viszonyítva, hogyan áll a lét dolgában, hanem arra, hogy a dolog miért "ez", miért "ilyen", miért "van", miért "lét". A válasz: önmagáért, mert magánvaló. Egy fokkal mélyebbre ható állítmány ez, mint az, hogy magától való. A magátólvalóság a létezést indokolja, de nem a létszerűséget - hogy miért lét a semmivel szemben -, mint a magánvalóság."
III.3.c Semmire irányulás
"(122. o.) Az egzisztenciaszemléletű bölcselet más úton keresi a lét igazságát... ha a lét csak az egzisztencia, illetve a személyes egzisztencia jelenségében nyilvánul meg, amely megnyilvánulásnak maga az eszmélődés is tartozéka, akkor csak benne igazolható a lét maga, összes természetszerű követelményeivel együtt, vagyis abszolút, isteni jellegében."
"(123. o.) ...a "szubsztanciában" nem igazolható a lét, azaz benne nem hiteles a "lét". Ami benne kinyilvánul, az éppen a "nemlét", a "semmivélevés", az Önsemmisítés"... összefoglalva és pozitívan értelmezve így fejezhető ki az egzisztencia vallomása: nem én vagyok az, aki van."
"(126. o.) A valóság tárgyi jellege: általános jegyei, törvényszerűségei, egyetemes, metafizikai természete éppen nem a lét igazságát fejezi ki. Csak azt a közeget jelenti, melyben az "én" önmaga szubjektivitására reflektálhat, amelynek szabad, teljesen motiválatlan megnyilvánulásaiban nyilatkoztatja ki magát a lét hitelesen. Ilyen megnyilatkozás a hit hősies, teljesen igazolhatatlan, totális, végletesen kockázatos döntése. A bölcslet nem megismerés, hanem tulajdonképpen szabadulás az ismeretek determinációjától, reflexió a szubjektivitásra, illetve annak megvalósítása a döntés teljes szabadságának vállalásában."
III.3.d Misztérium
"(129. o.) A transzcendenciaszemléletű bölcselet jelenti a legújabb törekvést arra, hogy a lét egyetemes, hiteles ismeretét, "igazság"-át megfogalmazza... Mindig azt kereste a bölcselet, mi az, a mi a létben egyetemes érvényű, a lét minden kategóriáját felülmúló, vagyis transzcendens."
"(134. o.) ...semmi kétségünk sem lehet afelől, hogy valóban a személyiség a lét leghűségesebb tanúja. Éspedig nem csupán mint fogalom, hanem mint valóság. Nem ez vagy az a személy, hanem a transzcendens személyiség, amely Krisztusban valósult meg. Az ő személye a lét teljességének misztériuma, természetszerű orgánuma, a kinyilatkoztatás autentikus forrása."

Vissza az oldal elejére

III.4. A bölcseleti tévedés
"(136. o.) ...olyan sokféle, egymásnak sokszor ellentmondó bölcseleti elgondolás, következtetés, program fordul elő a történelem folyamán, hogy sokan a "tévedések vígjátékának" tekintik a bölcseletet."
"(136. o.) ...a bölcseletet megkülönböztetjük az ideológiától, amelyet minden gúnyolódás nélkül a bölcselet élősdijének nevezhetünk. A bölcseleti eszmélődés egy-egy belátásából sarjadnak az ideológiák, mint a fák törzsén, ágain a vadhajtások. Mindig arról van szó, hogy egy vonatkozást leválaszt a lét egészéről, egy részleges választ elvonatkoztat a szüntelenül fennálló bölcseleti kérdéstől, amely minden válasz formációját adja. Az egészről leválasztott létvonatkozást axiomatikus elvvé teszi az ideológia, mely elvet aztán a bölcseleti eszmélődéstől teljesen isdegen érdekek szolgálatába állít."
"(139. o.) A bölcseleti eszmélődésnek az ideológiai torzulásait tehát nem szabad a bölcselet terhére írni. Sem a "tudományos világnézet" determinizmusát, sem az idealizmus pluralizmusát. A bölcseleti alapokból ezek a korlátoltságok semmiképpen nem következnek. A külső tárgyi valóság "érthetőség"-éből nem következik, hogy érzékletes, anyagi mivoltában, a természetes megismerés útján feltárható a teljes értelme."
"(139. o.) A bölcseleti eszmélődés legmagasabb nívója az evidenciális igazságok szintje. Ezen a nívón a bölcslet arra reflektál, ami nyilvánvaló. E reflexiónak mélységi dimenziója van: saját alapja föltárására irányul. Olyan elvekről van itt szó, melyek valóban kétségbevonhatatlanok, melyek fénye nélkül lehetetlen bármiféle megismerés... Ezen a nívón nincs biztosabb tudomány, mint a bölcselet. Nevezhetjük bátran a tudományok tudományának."
"(140. o.) A bölcselő legsajátosabb erénye az igazság szeretete, úgy, ahogy azt eredetileg a görögök értelmezték. Elvonatkozik minden egzisztenciális érdektől és körülménytől, kizárólag az eszmélődés dialektikáját követi."

Vissza az oldal elejére

IV. A bölcselet módszere - A reflexió

IV.1. A tudományos módszer fogalma
"(141. o.) Az anyagi valóság kétségtelenül sajátos tárgya a tudományos megismerésnek, amelyet természettudománynak nevezünk. E tárgy anyagi természete határozza meg a természettudomány módszerét: a tapasztalást. Igazolt ismerete - szigorú értelemben - csupán a tapasztalat. Az egyetemes érvényű törvények, elméletek, elvek állítása már nem csupán tapasztalati alapon történik, hanem bizonyos bölcsletei belátások alapján, amelyeket egyetlen tudomány sem nélkülözhet."
"(142. o.) Ami nem anyagi valóság, az nem közelíthető meg tapasztalati úton. Nem kérdezhető sem megfigyeléssel, sem kísérlettel, sem méréssel. Vagyis nem tartozik a természettudomány körébe. Ilyen a szellemi valóság."
"(142. o.) ...a szellemi valóság... direkt módon, módszeresen és programozva nem lehet megismerésünk tárgya, csakis közvetve és szabad megnyilatkoztatásai alapján. A megnyilatkozásokat "tanúk" közvetítik... A bizonyító tényező pedig a tanúk hiteles vallomása... Lehet emberi, angyali vagy isteni személy."
"(143. o.) ...a teológia tudományának... sajátos módszere a kinyilatkoztatás tartalmának a feltárása, értelmezése, a tárgyban adott belső törvényszerűség, az egyház tanító hivatalának irányítása szerint. E tanító hivatalnak adott isteni garancia a kinyilatkozás belső tartozéka. A sajátos igazoló tényező pedig az isteni tekintély, amelytől az ismeret ered."
"(143. o.) A valóság egyetemes nyilvánvalóságai, melyek egyben a megismerésnek is a legáltalánosabb alapelvei, szintén egy sajátos tudomány sajátos tárgyát képezik. Ezt a tudományt nevezzük bölcseletnek, vagy filozófiának. Igazoló tényezője a belátás. Módszere az a sajátos eljárás, ahogyan a létre vonatkozó nyilvánvaló ismereteket feltárja. Ezt az eljárást nevezzük reflexiónak."

IV.2. A bölcselet módszere
"(145. o.) ...a bölcseleti reflexió, mely az ismerő én és a tárgy közvetlen kapcsolatára irányul, illetve az ebből származó ismeretre, mely az összes többi ismeret evidenciális alapját képezi."
"(145. o.) Az anyagi valóságra a tehetetlenség jellemző. Lehetőségeinek mértékében és keretében végbemennek a változások benne, melyeket egy külső ok eredményez. A természet egészétől elvonatkoztatva nincs "élő", mozgó, változó anyag. A szellemi valóság viszont önmagában "él", mozog. Ez az öntevékenység jellemző rá. Puszta léte princípium, forrás, éspedig a lehetőségi lét forrása. Öntevékenységének tárgya végre is saját maga, önmaga aktualitása, annak kinyilvánítása. Ez a sajátos szellemi tevékenység a megismerés..., amelyet a klasszikus, skolasztikus bölcselet önmagába térésnek, önazonosulásnak nevez... Ez az önmagával "szembenállás, szembenézés" a reflexió képessége, melyben a szellemi valóság legbensőbb jellemzője, létének transzcendenciája nyilvánul ki."

IV.3. A bölcseleti módszer fejlődése
"(147. o.) Az ismeret a személyiség misztériuma, az ismerés funkciójával együtt, amelyet a személyiség titka irányít és sugalmaz."
"(147. o.) Tisztult, hiteles formában a prófétai üzenetek, illetve a kinyilatkoztatás tájékoztatják az embert e dolgok felől."
IV.3.a Absztrakciós módszer
"(147. o.) Az emberi szellemnek az az igénye és törekvése a megismerésben, hogy a szemlélt tárgyi valóság mibenlétét, tulajdonképpeni tartalmát, "logosz"-át megértse és föltárja, képezi a reflexió absztrakciós útját... Ez az eljárás ugyanis elvonatkoztat a külvilág mellékes jelenségeitől, és a valóság egyetemes jellemzőjét, a lényeget keresi, illetve arra figyel."
IV.3.b Fenomenológiai módszer
"(153. o.) A bölcseleti fenomenológia az ismerés jelenségére reflektál... szándéka változatlan: azt keresi, ami a valóságban nyilvánvaló."
(Descartes, Spinoza, Leibniz, Kant, Hegel, Kierkegaard, Jaspers, Husserl, Sartre, Heidegger)
IV.3.c Hermeneutikai módszer
"(165. o.) Az általános hermeneutika... külső forrásból származó fénnyel világítja meg a dolgokat, amikor értelmüket föltárja."
(Heidegger, Schleiermacher, Dilthey, Lévi-Strauss, Foucault)

Vissza az oldal elejére

V. A bölcselet felosztása - Általános és speciális bölcselet

V.1. A bölcselet hatásköre és felosztása
"(177. o.) A bölcselet hatáskörét sajátos tárgya határozza meg. Tárgya pedig az evidencia, vagyis az, ami a létre... vonatkozóan nyilvánvaló. Semmiféle korlátozásról nincs szó tehát hatáskörét illetőleg. A lét evidenciális tartalma mindenre jellemző, ami létező vagy lehetséges, minden tényleges vagy lehetséges létvonatkozást megvilágít"
"(177. o.) A létet minden létmódtól elvonatkoztatva vizsgálja az ún. általános bölcselet, hogy föltárja annak nyilvánvaló tartalmát. Az általános bölcselet evidenciális lételveit veszi alapul a speciális bölcselet, hogy a lét egyes vonatkozásaira, illetve formációira alkalmazza azokat"

V.2. A bölcselet általános és speciális stúdiumainak alapelvei
"(179. o.) A bölcselet szigorúan tudományos eljárása alapján meghatározhatóak bizonyos alapelvek a szakbölcseletek terén is, amelyek a metafizika evidenciális tételeiből szükségszerűen következnek. Ezeket is lehet vitatni, tagadni vagy állítani, de akkor is a vonatkozó stúdiumok központi kérdései maradnak. Pl.: függetlenül attól, hogy Istent tagadjuk vagy állítjuk, az abszolútum kérdése a lét központi tényezője marad."
V.2.1 Örökbölcselet
"(180. o.) ...talán azt az eszményi, tiszta bölcseletet jelenti, melyet a bölcselők keresnek, amely tökéletesen megfelel a valóságnak."
V.2.2 Bölcselettudomány
"(181. o.) A bölcselőket és műveiket ismerteti, különböző szempontok szerint"
V.2.3 Metafizika
"(182. o.) ...a létre irányuló első kérdéssel foglalkozik... a valóság első válasza képezi végső alapelvét. A valóság első válasza az, ami benne nyilvánvaló, ami a lét legsajátosabb jellemzője."
V.2.4 Ontológia
"(185. o.) Az ontológia a létnek, mint ilyennek, minden létezőtől elvonatkoztatva vizsgálja a természetét. Ezért általános metafizikának is nevezik ezt a bölcseleti stúdiumot. Azt is mondhatjuk, hogy az alapvető evidencia tartalmát bontja ki."
V.2.5 Teodicea
"(189. o.) Az abszolút létre eszmélő bölcseletet teodiceának, abszolútumbölcseletnek, teológia naturálisnak is nevezik. A teodicea alapelvei az ontológiai evidenciák."
V.2.6 Természetbölcselet
"(197. o.) A lét természetének evidenciális eleme az esetleges létiség lehetősége is, amely éppen az abszolút létiség követelményéből adódik. Ez az eredetileg minden tapasztalati adattól független belátás a természetbölcselet elvi kiindulópontja. Fényében ismeri fel a természetet mint ilyet, mint sajátos létvalóságot, amely nem abszolút valóság. Ebből kiindulva határozza meg az esetleges lét további elvi alapjait, természetét, törvényeit, amelyek a jelenségeket megvilágítják és értelmezik."
"(197. o.) A természetbölcseleti elveket és követelményeket nem szabad összetéveszteni a természettudományos elméletekkel és törvényekkel. Azok tapasztaláson nyugvó következtetések, amelyek sajátosan természettudományos bizonyítást igényelnek. A természetbölcselet állításai viszont egyáltalán nem kutatási eredmények, nem is ilyen adatokon nyugszanak, hanem a szemléleti evidencián."

Vissza az oldal elejére

V.2.7 Szellembölcselet
"(200. o.) A természetbölcselet legközvetlenebb témája az esetleges lét "titokzatos" tényezője, a szellemi lét."
V.2.8 Anyagbölcselet
"(204. o.) ...meg kell különböztetni az anyagbölcselet igazi jelentését az anyagelvűség ideológiájától, amely messzemenően nem bölcselet... Másrészt nem nevezhető anyagbölcseletnek a természettudományos elmélet sem, amely a tapasztalati adatok összefüggéseit keresi... Az előbbiekkel eléggé szögesen áll szemben a valódi értelemben vett anyagbölcselet. Ez nem a természettudományos kutatásokon nyugszik, hanem a létre vonatkozó evidenciális ismereteken... Forrásai a legbiztosabb, legszilárdabb alapok, vagyis igazi tudomány."
"(204. o.) A lét örök, szükségszerű, aktuális jellegével szemben, illetve annak hátterében az anyag szembeötlően, evidenciálisan változó, lehetőségi jellegű... a változó valóság lehetőségi jellegére vonatkozik tehát az elkerülhetetlen kérdés: miben áll az, mi képezi a formáját. Amennyire jellemző az esetleges létre az aktuális formája, mely a szellemi létmód rendjét alkotja, annyira jellemző a lehetőségi létforma is, amely az anyagi valóság világa. A kettő egymásra vissza nem vezethető."
"(205. o.) Az anyag metafizikuma ezek szerint a meghatározott lehetőség. Nem maga a lehetőség, hanem annak mértékelt, meghatározott formája. Az úgynevezett tiszta lehetőség olyan elérhetetlen határeset, amelyben maga a lehetőség a forma. Ez a transzcendens "anyagiság", potencialitás az ember létformája, melyben az anyag és a szellem egységben van."
"(206. o.) Az anyagi világ rendje transzcendens eredetű és különböző lehet. Ebből adódik a "csoda" lehetősége."
V.2.9 Emberbölcselet
"(207. o.) Ez a kifejezés... semmiképpen nem azonos az antropológia fogalmával..."
"(207. o.) ...az ember valóságának egyetlen mozzanata sincs, amely ne lenne sajátosan "emberi". Anyagi és biológiai formációja is alapvetően más, mint a természet élettelen és élő világáé."
V.2.10 Személyiségbölcselet
"(210. o.) Kérdés, mi az emberi lét, illetve személyiség evidenciális tartalma."
V.2.11 Vallásbölcselet
"(216. o.) ...az emberi személyiség passzív princípialitásából indulhatunk ki, mint evidenciális alapból. Vagyis abból, hogy az embernek tényszerű kapcsolata van egy "más" valósággal."
V.2.12 Tudománybölcselet
"(226. o.) A tudományok kutatásainak lehet különböző módszere, igazoló tényezője, de minden tudomány irányítója a lét, illetve az ismerés természete, melyből a megismerés logikája ered. A megismerés bizonyossága pedig, a felismerés, a valóságról megalkotott a priori, mediális ismeret fényéből ered. Ezért a bölcselet a tudomány lehetőségeit és határait eleve kiméri."
V.2.13 Erkölcsbölcselet
"(227. o.) Az akarat természetéből adódóan szabad. Forrása ugyanis a személyiség ontológiai transzcendenciája."
"(228. o.) Az akarat, illetve az erkölcsi cselekvés kettős normáját rejti magában a személyiség: egyrészt az ember szabadságának érvényesülését, másrészt az abszolút lét, Isten célszerűségének érvényesülését."

Vissza az oldal elejére

V.2.14 Kultúrbölcselet
"(232. o.) A kultúrbölcselet feladata, hogy a kultúrtevékenység nyilvánvaló elveit feltárja, e tevékenység tárgyát meghatározza, elemezze és egyetemes törvényeit megfogalmazza. Mindezt a személyiség evidenciális igazságából eredően."
"(233. o.) A kultúra lényege szerint tehát az ember "teremtett" világa, melynek sajátos valóságtartalma az emberi személyiség relációja környezetéhez. Egyszerűen az emberi személyiség dicsőségének is nevezhetjük a kultúrát, míg a vallás és az erkölcs Isten dicsősége az emberi személyiségben: magatartásában, cselekvésében."
"(233. o.) A kultúrérték nem egyéb, mint... relatív valóság. A kultúra relativitása nem jelenti azt, hogy értékeinek nincs objektív alapja és mértéke. Sőt, ellenkezőleg: a lényegi függést jelenti az objektív alaptól, amely az emberi személyiség igazsága."
"(235. o.) A vallási idea hitelességén múlik a kultúra életképessége. hamissága annak pusztulásához vezet..."
V.2.15 Eszmebölcselet
"(236. o.) Az eszmék, ideálok, a fizikai produkciók megalkotása természetszerű tevékenység, de nem szükségszerűen helyes és hiteles. ...ha az alkotó tevékenység abszolút autonómiát tulajdonít magának, az eszmét, az ideált, illetve a munkát abszolút értékké teszi, elszakad a valóság evidenciális elveitől. Az ilyen ideák belső "logikáját" az ún. ideológiákban fejtik ki. Ezek a teljes valóságtól elszakadt, lehatárolt, korlátolt világnézetek sok pusztulást okoztak a történelemben..."
"(237. o.) A pluralizmus bizonyos értelemben fennáll. Egyrészt mint eszmetörténeti tény: a valóságideák valóban sokfélék... Másrészt fennáll a pluralizmus jogilag, illetve társadalmilag: szabadon alkothatja meg mindenki világnézetét, létszemléletét, akkor is, ha az téves."
V.2.16 Társadalombölcselet
"(239. o.) A kultúrtevékenység evidenciális elvei megvilágítják a társadalom lényegét, természetét, keletkezését, működését, célját, törvényeit és fejlődését is."
"(239. o.) Az értékidea azáltal lesz társadalomalkotó tényezővé, hogy meghatároz egy bizonyos életeszményt mint emberi magatartást, mely az emberi élet összes viszonylatainak karakterisztikus formát ad."
V.2.17 Művészetbölcselet
"(241. o.) A művészet általános értelemben az alkotás tudománya. Vagyis a kultúrtevékenység helyes, szakszerű eljárása. A művészet tudománya az alkotás belső autonómiáját, törvényszerűségeit tárja fel. A művészetbölcselet pedig a tevékenységének evidenciális elveit, amelyek a törvényszerűségeket megalapozzák."
"(241. o.) Szoros értelemben a művészet az egyetemes érvényű alkotás tudománya."

Vissza az oldal elejére

A KERESZTÉNY BÖLCSELET

VI.1. Krisztus és a bölcseleti eszmélődés
VI.2. Bölcselet és kereszténység
VI.3. Görög bölcselet és krisztusi hit
VI.4. Az egyház és a görög-skolasztikus bölcselet
VI.5. A krisztusi hit bölcseleti nyelve
VI.6. Az új bölcselet és a krisztusi hit
VI.7. Az egyház és az "új" bölcselet
VI.8. A legújabb bölcselet

Vissza az oldal elejére

FÜGGELÉK

VII.1. IX. Pius Syllabusa (jegyzéke), 1864, kitagadott tévedések gyűjteménye
VII.2. III. Ülés, 1870, A "Dei Filius" kezdetű hittani rendelkezés a katolikus hitről
VII.2.0 Előszó
VII.2.1 Isten, az összes dolgok teremtője
VII.2.2 A kinyilatkoztatás
VII.2.3 A hit
VII.2.4 A hit és az ész
VII.3. IV. Ülés, 1870, A "Pastor aeternus" kezdetű I. hittani rendelkezés Krisztus egyházáról
VII.3.0 Előszó az egyház alapításáról és alapjáról
VII.3.1 Az apostoli primátus megalapítása Szent Péterben
VII.3.2 Szent Péter primátusának szakadatlan folytonossága a római püspökökben
VII.3.3 A római püspökök primátusának hatálya és lényege
VII.3.4 A római püspökök tévedhetetlen tanítói hivatala
VII.4. A "Pascendi dominici gragis" kezdetű körlevél, 1907
VII.4.1 A modernisták tévedései, amelyek a filozófiai alapelvekre vonatkoznak
VII.4.2 A modernisták tévedései, melyek a hit fogalmára vonatkoznak
VII.4.3 A teológiai dogmákra vonatkozó modernista tévedések
VII.4.4 A modernisták tévedései a történeti tudomány alapelveivel és a történetkritikai módszerrel kapcsolatban

Vissza az oldal elejére

FILOZÓFIAI SZÓTÁR

Abszolútum - Az önmagában fenálló, minden feltételtől független létező
Absztrakció - Elvonatkoztatás; Szellemi tevékenység, amely egy tárgy ismeretéből egy ismerettartalmat elkülönít, amelynek önmagában értelme van. Az emberi értelem az elvonatkoztató tevékenység által ismeri fel egyrészt a létezők lényegét (abstractio effektiva), másrészt a lényegek összefüggéseit egészen a lét egyetemes természetéig a maga tárgyi, logikai tétlenségében, amely az emberi szellem ismerő képességének hatása (abstractio considerativa).
Actualitas (aktualitás) - Valóságos lét
Actus Purus - Tiszte aktualitás, tiszta megvalósultság; A valóság tökéletessége, melyben nincs lehetőségi elem, eleve teljes létezés. Arisztotelésznél az Isten fogalma, aki természetszerűen minden változás oka és célja.
Adaequatio (adekváció) - Megegyezőség; Az ismeret és a megismert tárgyi valóság egyezése.
Aequivocatio (ekvivokáció) - Egyértelműség; Bölcseletileg a jelentése: a lét állítmánya ugyanazon értelemben állítható minden létezőről. (Elutasított felfogás.)
Akcidens - Járulékos tulajdonság; Az egyes dolgoknak a lényegi meghatározottságon túl vannak járulékos tulajdonságaik is, amelyek egyedenként különbözőek, vagy ugyanazon egyedben is változékonyak (Pl. a dolgok figurális alakja, súlya, színe stb.)
Analisis (analízis) - Elemzés; Bölcseletileg az ismeretek, a fogalmak tartalmi felbontása. Történhet ez a logikai és a reális tartalmat illetően. Egy ismeretlogikai tartalom az ismeret hatókörét (extensio) jelzi, állíthatóságának lehetőségeit. Így a lét maga egyetemességében rendelkezik a legteljesebb logikai tartalommal, mert mindenről állítható (Ultimus terminus analiticus). Az ismeret reáli (metafizikai) tartalma pedig - minden, ami róla állíható, illetve belőle következik - a vonatkozó ismeretek alanya (Ultimus terminus syntheticus).
Analógia - Helyes arány (görög); Bölcseletileg a létezők egységét képező hasonlóság, illetve olyan ismeret, mely különböző dolgokra különböző értelemben vonatkoztatható, vaggyis ugyanazon ismeret különböző értelemben vagy módon érvényes. Másként: A hasonlóság olyan egyezés, amely a vonatkozó dolgokat úgy egyesíti, hogy szétválasztja (similitudo dissimilis). Pl. a teremtő és a teremtett lét egyezik a teremtés alapján, de éppen a teremtés alapján lényegesen különbözik is. A hasonlóság alapja lehet valóságos tényező, akár elvont formában is, amelyben a dolgok megegyeznek, akár átvitt értelemben is (metafora). Lehet azonban szubjektív vonatkozás is (két dolog azért hasonló, mert mind a kettő tetszik nekem). A hasonlóság alapját képezheti valamilyen tevékenység (oksági kapcsolat) vagy tartalmi egyezés (arányosság hasonlósága). Az egyes dolgokban a mibenlét és a valóságmérték arányos és ez az arányosság minden létező dologban hasonló, vagyis mindenről állítható a lét (a valóság), de saját "mivoltának" az arányosságában, mértékében.
Anticipatio (anticipáció) - Elővételezés; Egy ismeret előzetes formája (vö. archetípus).
Antinómia - Ellentmondó törvényszerűség; Bölcseletileg a valóság ellentmondásosan nyilatkozik meg, azonos létnívón. Csak magasabb nívón vonhatók egységbe a létezők, illetve a valóság tulajdonságai (pl. állandóságváltozás).
Antropológia - Embertan; Az emberi lét egészére vonatkozó tudomány. Ez természetszerűleg bölcseleti tudomány, létének nyilvánvaló alapja az egyetemes létben elfoglalt helye.
Aposzteriori (a posteriori) - Előzetes tételekből leszármaztatott ismeret, megismerési eljárás.
Apperceptio (appercepció) - Felfogás, megértés; Az értelemnek az a képessége, hogy egy előzetes ismeret által felfogja a vonatkozási körébe tartozó dolgokat.
A priori - Eleve adott tényező, kiindulópont a megismerésben.
Character (karakter) - Jellem, sajátos forma; A bölcseletben a bölcseleti megismerés, a tudományos eljárás és a fejlődés sajátossága.
Dedukció - Levezetés; Bölcseletileg az a megismerési eljárás, mely által egy biztos ismeretből a logika vezetésével újabb ismeretekhez jutunk.
Dekadencia - Hanyatlás; A bölcseletben egy-egy részletkérdés túlértékelése elvonatkoztatva az "egésztől".
Dialektika - A beszélgetés szabálya, rendje, illetve a vitatkozás művészete (görög); Bölcseletileg a megismerés, a gondolkodás folyamatának természetszerű rendje, a megismerés törekvésének a "stratégiája", tervezete, eljárása a teljes ismeret megszerzéséhez (reflexio - divisio - compositio).
Differencia - Különbözőség (latin); Bölcseleti értelemben a valóságra, a létre vonatkozó ismeret belső ellentétéről van szó. A metafizikai differencia a létben magában felfedezett ellentétet fejezi ki: más a lét (esse) és más a létezés (egzisztencia); a kettő nem szükségszerűen kapcsolódik a létező dolgokban. Tehát van szükségszerűen létező, és van esetlegesen létező lét.
Dimenzió - Kiterjedési irány; Bölcseletileg a valóság természetszerű bontakozásának az iránya. A külső dimenziók a dolgok kölcsönhatásainak irányait jelzik. A belső dimenzió a valóság teljességére irányul, illetve annak a "dicsősége", kinyilvánulása.
Ding an sich ("a dolog maga") - I. Kant kifejezése: az ismerő alanytól független tárgyi valóság.
Disztinkció - Megkülönböztetés ugyanazon dologra vonatkozólag (negatio identitatis); A megkülönböztetés alapja lehet a létezők tényleges összetétele lényegleg és természetszerűleg (matéria-forma; esszencia-egzisztencia; szubsztancia-akcidens; képességek-állapotok különbözősége). Alapot nyújthatnak a különbségtételhez csupán az értelem szempontjai is, akár tárgyi alap nélkül, akár tárgyi alappal, annak különböző vonatkozásai alapján.
Divergencia - Elágazás; Bölcseletileg olyan ismeretek a világról, amelyek nem az egységre, hanem a különbözőségre utalnak. (Pl. a létezők magánvaló jellege, ti. az egyedi tulajdonságok megkülönböztetik őket egymástól.)
Egzisztencia - Tényleges létezés, az ember sajátos létmódjának megfelelő élettér.
Egzisztencializmus - Énszemlélet; A személyes egzisztencia (létezés) valóságára épülő létszemlélet, amely szerint az "én" szubjektív létezése a lét formája, értelmezője, "teremtője".
Emencipáció - Függetlenedés; Az értékrend elvetése a magasabb rendű egyetemes érvényű elvek megtagadása.
Empiricizmus - Tapasztalatelvűség; Ismeretelméleti felfogás, amely csak a tapasztalást tekinti ismeretforrásnak.
Essentia - Lényeg; A dolgok mibenléte, sajátossága, mely más dolgoktól megkülönbözteti. A lényegi sajátosság, mint a létezésnek egy meghatározott módja lehetővé teszi a mellékes sajátosságok sokféleségét, a lényegen belüli egyedi változatokat (az emberek - egyes emberek).
Fenomenon (fenomén) - Jelenség; Bölcseletileg a szubjektív valóság tüneti megnyilvánulása.
Fenomenológia - A latin (descartes-i) bölcselet sajátos módszere, mely által a (szubjektív) valóság megismerésére törekszik.
Forma - A létezők belső lételve (a görög-skolasztikus bölcselet szerint); Az anyagi létezőkben az anyag lehetőségi állagával együtt képezi a létezők lényegét (essentia=materia+forma). Az ember lényegét a test és az értelmes lélek mint forma alkotja. A tiszta szellemi lényeknél (angyalok) a lényeg azonos a formával.
Formatio (formáció) - A megismerésben az a tényező, mely a tapasztalati jelenségeknek, adottságoknak sajátos jelentést ad.
Hermeneutika - Értelmezés tudománya; Bölcseletileg az a módszer, mely a létre vonatkozó előzetes ismeretek alapján értelmezi a valóság jelenségeit.
Idea (görög) - Kép, eszme, eszmény; A platóni bölcseletben a tulajdonképpeni valóság, amely transzcendens természetű, a létezés és a megismerés előfeltétele.
Idealizmus - A valóság kizárólagos eszmei létének állítása, a létezés és a megismerés rendjében egyaránt - Két fő változata közül az egyik a platóni (és egyes platonikus irányzatok), amely az eszmei valóságnakobjektív létet tulajdonít, vagyis tudatunktól független létet. A másik a descartes-i bölcseletből kialakult kanti és hegeli szubjektív idealizmus, mely a megismerés előfeltételének tartja a szubjektív eszméket, illetve egy "teremtő" folyamat tisztázatlan természetű forrásának.
Ideológia - Egy idea, eszme alapján kialakított világnézet, amely kizárólagos érvényre tart igényt.
Igazság - Valódiság, eredetiség; Bölcseletileg az ismeret megegyezése a tárgyi valósággal.
Illumináció - Megvilágosodás; Külső tényező hatására történő megértés. A Szent-Ágostoni bölcseletben: Isten jelenlétéből adódó előzetes világosság az értelem számára, mely minden ismeretet, megértést eleve lehetővé tesz.
Immanencia - Egyetemes jellegű valóságszemlélet, amely a természet hatáskörén túl semmiféle tényezőt nem fogad el
Immanens - A valóságnak olyan tényezője, mely a természet hatáskörében van.
Indukció - Fölvezetés; A megismerés "építkező" módszere, mely által a részletekből kialakítja az egészet.
Intenció - Irányulás, célkitűzés; Bölcseletileg az értelem természetszerű irányulása a megismerés tárgyára. Ez az irányultság a létre korlátlanul (simpliciter) vonatkozik: képesíti és vezérli a tárgy tartalmi ismeretének megszerzésére.
Intentio prima - Elsődleges irányulás; Az ismerés törekvése elsődlegesen a valóság tartalmára, mibenlétére irányul.
Intentionalis (intencionális) - Szándékolt, tervezett, meghatározott, előirányzott, célra irányuló; Bölcseletileg a ténylegesen különböző, de összetartozó, egymásra irányuló dolgok intencionális egységben vannak.
Intentio secunda - Másodlagos irányulás; Az ismerés törekvése másodlagosan a valóság logikai kiterjedésére, a vonatkoztatás lehetőségeire irányul.
Kategória - Csoportosító szempont; Bölcseletileg a valóságnak olyan sajátos megnyilvánulási formái, melyek valamelyikébe minden jelenség besorolható.
Kompozíció (integráció) - Egyesítés, egész alkotás, kiteljesítés; Bölcseletileg a létegység kutatása, illetve a valóságra vonatkozó ismeretek összehangolása, harmonizálása. A szemléleti nyilvánvalóságok (evidenciák) megvilágítják a valóságot és föltárják a lét bizonyos arculatát, a benne mutatkozó paradoxonokat, anonímiákat, vagyis ellentétes adottságokat. A sajátos bölcseleti program, a rendszerezés programja ezeknek az ellentéteknek feloldása, integrálása egy magasabb egységben. Ám az új szemlélet új differenciákat tár fel, és így tovább.
Konvergencia - Közelítő irányulás; Bölcseletileg olyan ismeretek a valóságról, amelyek az egység irányába mutatnak (pl. a relációk).
Kritérium - A valóság felismerhetőségének követelménye.
Kritika - Az az értelmi eljárás, mely a dolgok, ismeretek hitelessége, valódisága után nyomoz.
Logosz - Szó, beszéd (görög); Az emberi "szóbeszéddel" szemben a külső, tárgyi valóság közleménye, melyet a tárgyi világ önmagáról "kinyilatkoztat".
Materia prima - Elsődleges anyag; Az anyagi valóság lehetőségeinek egyetemes forrása.
Materializmus - Anyagelvűség; A valóság eredeti és egyetlen adottságának tartja az anyagot, és annak törvényszerűségeire akarja felépíteni a létszemléletet.
Metafizika - Fizikán túli, fizika feletti; Az a létnívó, mely az egyes létmódok fölött van, illetve minden létező létének egyetemes adottsága. Mint tudomány a lét egyetemes természetével foglalkozik.
Modell - Minta, tervezet; Bölcseletileg az általános megismerési módszeren belül egy sajátos eljárás.
Monad (monasz) - A létezők szövetségre képes elemei.
Mysterion (misztérium) - Titok, rejtélyes jelenség; Vallási értelemben Isten természetfeletti, fölfoghatatlan valóságának megnyilatkozása, értelmesen ellenőrizhető formában. Maga a jelenség, a megnyilatkozás eszköze a misztérium. (Pl. Krisztus élete.) Bölcseletileg a véges, az esetleges, a lét követelménye, a végtelen, a szükségszerű lét, amely az eleve más valóság. Még világosabb a misztérium képe a transzcendenciabölcseletben, amely az eleve más valóság ismeretét minden ismeret előfeltételének veszi. Az ítéletalkotásban, illetve ismerésben minden létismeretet eleve elkülönítünk a "lét"-től magától, amelynek abszolút objektivitása, transzcendenciája ilyenformán nyilvánvaló. Ezek szerint maga a megismerés a lét "szentségének", eleve más valóságának a misztériuma.
Mythosz (mítosz) - Szóbeszéd isteni dolgokról; Vallásilag az Istennel való képzelt (fiktív) vagy torzult kapcsolat. A mítoszok a költészet világához tartoznak, melyet a képzelt, szubjektív elemek formálnak. Különbözik tőle a prófétai beszéd, amely hiteles kapcsolat Istennel, valós isteni üzenet. Bölcseletileg annyi szerepe van, hogy bizonyos pogány kultúrákban világszemléleti alapot ad, amelyre "bölcseleti" rendszerek épülnek.
Natura - Természet; A dolgok (illetve személyek) mozgásának, illetve tevékenységének belső elve.
Obiectivitas (objektivitás) - Tárgyilagosság; Az a szemlélet, amelyben az alanyi törekvések helyett a tárgyi valóság igazsága érvényesül.
Obiectum (objektum) - Tárgyi lét; Bölcseletileg az ismerő alanytól független, külső valóság, a megismerés tárgya.
Ontológia - Léttan; Önmagával a léttel foglalkozó bölcselet.
Pantheismus (panteizmus) - Istenelvűség; Bölcseleti jelentése az, hogy a tapasztalati valóság Isten organikus része, melynek közvetlen, szükségszerű lételve Isten. Istent a világ alkotóelemének, részének tartja, nem ismeri el annak magasabbrendűségét.
Participáció - Részesedés; Bölcseletileg nem az egész egy részének a befogadását, illetve birtokbavételét jelenti, hanem a valóság teljességének a közlését, mely a szabad forrása minden létezésnek. A rész szerinti létesítés mérték szerinti létközlést jelent, a teljesség csorbulása nélkül. Ez a közlés inkább növekedést jelent: a teljesség kinyilvánulását.
Potentia obaedientialis - Engedelmességi képesség, abszolút nyitottság; Az emberi szellem szimplex, korlátlan irányulása, befogadó képessége a tárgyilagos korlátlan lét felé.
Pozitivizmus - Jelenségelemzés; A közvetlen tapasztalatra épülő valóságszemlélet, mely kizárja a metafizikai érvényű következtetéseket, elvi szempontokat; tekintve, hogy érzékeink nem képesek a belső összefüggések és törvényszerűségek megismerésére.
Praedicamenta (kategóriák) - Létmódok, melyek a létezőket meghatározzák. Legfőbb létmód az abszolút lét, a relatív lét és a többi határozmány: szubsztancia, mennyiség, minőség, vonatkozás, hely, idő, cselekvés, szenvedés, helyzet, birtoklás.
Praedikabilia - Logikai séma; Azok a módozatok, melyek szerint a lét a létezőkre vonatkoztatható. Ezek lehetnek egyetemesek, mint a transzcendentáliák (egy, jó, igaz, szép). Lehetnek sajátosak: nem, különbség, fajta, sajátosság, járulék.
Princípium - Forrás, elv; Bölcseletileg a valóság, illetve a megismerés kezdeti irányító tényezői.
Prófétai - Valaki, illetve Isten helyett beszélni; (a görög profémi szóból) A prófétai beszéd Isten szavának a tolmácsolása.
Recepció - Befogadás; Bölcseletileg a megismerő én passzív szerepe a megismerésben.
Reflexió - Az emberi szellem tevékenysége, mely által önmagára irányul, saját magát teszi meg a megismerés tárgyává.
Reláció - Vonatkozás, viszony; Bölcseletileg a lét nyilvánvaló igazsága biztosítéka a létezők tökéletes összefüggésének. Az összefüggés tartalmilag az egyetemes hasonlóság, amely a vonatkozás egyetemességét hordozza. A vonatkozásnak tartalma nincs, hanem éppen a tartalom forrása: benne forrásoznak, és rá irányulnak. Az egyes létezők vonatkozásai járulékosak csak (relatio praedicamentalis), az egyetemes lét (valóság) vonatkozása lényegi (transzcendens). A valóság lényegi mivolta irányulás a "létezésre" (ordo ad esse).
Reprodukció - Utánképzés, másolás; Bölcseletileg az ismeret tárgyának szellemi másolata, változata.
Subiektum (szubjektum) - Alanyi lét; Bölcseletileg a megismerő képesség, illetőleg hordozó személyes "én".
Syllogismus (szillogizmus) - A logika következtető eljárása. Két tételből egy harmadik tételt eredeztet.
Synthesis (szintézis) - Egységbe foglalás; Bölcseletileg a valóság egyes elemeinek, tulajdonságainak egysége egy magasabb létnívón, illetve a valóság ismereteinek összessége egy teljesebb ismeretben.
Szakrális - Istennek fenntartott, isteni eszköz.
Szubsztancia - Meghatározott természetű dolgok tényleges léte.
Szubzisztencia - A dolgok magánvaló létezése.
Szupernaturalizmus - Az a létszemlélet, mely a természetes és a természetfeletti valóságot oly élesen választja el, hogy lehetetlenné tesz bármiféle valós ismeretet a természetfeletti valóságról.
Thesis (tézis) - Meghatározott állítás, akár úgy, mint egy bizonyító eljárás kiindulópontja, akár úgy, mint annak célja.
Transzcendencia - Egyetemes jellegű valóságszemlélet, amely a dolgok okát, célját, értelmét külső, magasabb rendű tényezőben keresi. A legújabb lét metafizikai tartalmát jelenti (transzcendenciaszemlélet).
Transzcendens - "Átkarol, átlép" (latin) Filozófiai jelentése: felülmúl; Viszonylagos értelemben a létezők bizonyos körének magasabb nívójú létmódja. (Pl. A növényi létmód felülmúlja a növények egyedi létét, hiszen az egyed elmúlik, de maga a létmód megmarad egy újabb egyedben.) Abszolút értelemben a minden elgondolható létmódot felülmúló létiség. (Abszolút értelemben csak Isten transzcendens.)
Transzcendentália - Azok az állítmányok, amelyek a létről mint létről állíthatók (egy, jó, igaz, szép).
Transzcendentális - Bölcseleti eljárás, módszer, mely a dolgok, illetve ismeretek előfeltételeit kutatja (kanti ismeretelmélet).
Tranziens - Átmeneti; A létezők természetében a lehetőségi elem átmeneti jelleget ad a létezőnek.
Univocatio (univokáció) - A lét állítmánya csak az abszolút létezőre vonatkoztatható. (Bölcseleti feltevés.)
Valor transcendentalis - Egyetemes érbény; Az ismeret objektív tartalma.

Vissza az oldal elejére