Turai Kamil: Magyar metafizika Ősi bölcseletünk felcsendülése 1996 - 197 o.

 

A mű egy magyarázat nélküli kinyilatkoztatás; vád és ítélet, amely a vallásos hit nélküli értékes életet nem tartja lehetségesnek. Emellett a használt fogalmak magyarázatával adós marad, így félreérthető, félremagyarázható. A szerzőnek sikerült olyan különlegeset alkotnia, hogy az átlagember "egy szót sem ért belőle"; időnként úgy érezheti, hogy ismeretlen nyelvű, vagy méginkább kódolt üzenetet olvas, amelyben valamilyen szabály szerint csak bizonyos szavakat kell összeolvasni, a többi szó pedig töltelék, hogy megtévessze a gyanútlan olvasót.   Hát ezért van az ajánlóban: "Egyesek szerint rétegolvasmány..." Csak úgy értelmezhető, ha mondatonként és (mivel bekezdések nélküli) összefüggő mondatcsoportonként elemzi, újra és újra átrágja magát rajta az olvasó. Értelmezés után viszont egyértelművé válik, hogy a mű tényleg "metafizikai", úgymint messze áll a valóságtól (ha a valóság szót a természettudományos értelemben használjuk: a világ olyan leírásaként, amelynek nem mond ellent semmilyen tudományos tapasztalat).   Ennek ellenére számos közhelyszerű általános erkölcsi megállapítást találhatunk, nem közhelyes megfogalmazásban. Ezeket kiragadva egy szokásos "szentírást" kapnánk a szokásos útmutatásokkal, választékos és egyéni megfogalmazásban, de semmi újdonsággal.   Ha ez a mű, amiatt egy "magyar nyelvre alapozott önálló filozófiai rendszer", mert a fejezetcímekben szereplő két fogalom azonos betűvel vagy betűkkel kezdődik és hasonló kezdetű szavakból még sok szerepel a fejezetben, akkor nagyon gyenge "alapon" áll, mivel a szavak alakja és jelentése között általában semmilyen összefüggés sincs. (Ezen az alapon a mű a számmisztikához hasonlítható, ahol ilyesmi kijelentéseket találhatunk: "ha valaki 5-én született, az szerencsés ember"; legalábbis a mi naptárunk szerint, ugye; de egy másik országban vagy földrészen, ahol a mi 5-énk 14-e volt, ott mi a helyzet? Vagy ha korrigálják a naptárat, és 5-éből 6-a lesz, akkor megmarad a szerencséje?)   Az élénk képzeletű olvasók néhány oldal elolvasása után már maguk előtt láthatják, ahogy az író egy szótárat böngészve összegyűjti az azonos kezdetű "fenségesebb és intellektuálisabb" szavakat, majd megpróbál velük összefüggő szövegeket alkotni... A sok igazán magasztos szóból "ősi magyar eredetével" különösen kiemelkedik a "BETon" szó (79. fejezet).   Sajnos az alcímben megemlített "ősiség" végig rejtve marad az olvasó előtt.   1. ISten és ISmétlés 2. HIt és HIány 3. IDő és IDea 4. VALlás és VALóság   5. ERő és ERedet "(16. o.) Az erény hiánya szétrombolja az egyéniséget. Az erkölcs megvetése szétzilálja a társadalmat. Az erkölcstelenség elburjánzása tehát a személy szabadságát megszünteti."   6. LÉt és LÉnyeg   7. IGazság és IGézet Tudományellenesség légbőlkapott állításokkal: "(19. o.) A tudomány empirikus igazság-eszménye a szokásokon és a felhalmozott töprengés-halmokon alapszik. A kezdetben semmis és labilis feltevések a tudatlanság űrét betöltendő: érvényt nyernek. Később már nem kérdőjelezik meg ezeket az alapokat, hiszen akkor az egész sziklaszilárdnak mutatkozó kártyavár veszélybe kerülne... A világ ezernyi féle úgynevezett természeti törvénynek lehetne alávetve. Hogy éppen most ennek az igáját húzzuk és igézetét élvezzük, történelmi véletlen és törvényszerűség. A tudományos igazságok tehát kollektív igézetek" Hamisan ábrázolja a természettudományok fejlődését, arra utal, hogy a fejlődés hirtelen fordulatokkal, a "régi" teljes elvetésével történik; miközben a természettudományok fejlődése bővülést és kiterjesztést jelent, amikor a "régi", egykor már bizonyított ismeretek nem valótlanná válnak, csak felismerjük alkalmazhatóságuk érvényességi határait. "Általános érvénnyel nyűgözik le az emberiséget, míg csak valaki ki nem szabadul a már terhes nyűgből, s új igéző erőket szabadít fel. Ugyanis az elöregedett, igézetét vesztett igazság már csak iga és járom. Le kell vetnie nyakából a felfelé törekvő szabad individuumnak. A tudományos teóriák megkötik a mindenségre nyitott szellem erőit." Pedig a tényekre és a valóságra ügyet sem vető szabadon szárnyaló szellem fantáziadús és fennkölt meséket képes alkotni; olyanokat, mint ez a könyv, vagy a Gyűrűk ura, vagy a Harry Potter. Az igazság meg amúgy sem létezik: "Nincs egyetlen megkérdőjelezhetetlen igazság sem. Az istenség a teljes horizontot rendelkezésünkre bocsátja..."   8. VIlág és VIrtus 9. MIsztika és MIndenség 10. HOmály és HOrizont 11. EMlékezet és EMelkedés   12. TEst és TEtszés "(28. o.) ...Mivel a lélek tulajdonságokkal rendelkezik, önálló principium. A test tulajdonságait a lélektől kölcsönzi, tehát nem önálló principium."   13. TÉvedés és TÉr   14. TÉny és TÉkozlás "(31. o.) A tény tevékenységünk végeredménye. Tragikus félreértése az európai kultúrának, hogy a tények rendszerét embertől függetlennek tételezi..."   15. ÉRtelem és ÉRintés 16. ŐRület és ÖRvény 17. Öröm és ÖRökség 18. MÁsság és MÁmor 19. TŰz és TÜrelem 20. LÁng és LÁtvány 21. REmény és REnd 22. REjtelem és REpülés 23. SOrs és SÓvárgás 24. FELejtés és FELelősség 25. SZERelem és SZERtartás 26. HAZa és HAZugság 27. MAG és MAGasság 28. NÉmaság és NÉv 29. TÖRténelem és TÖRvény 30. POkol és POmpa 31. KÉz és KÉszség 32. SZÓ és SZOrongás 33. RÉSZ és RÉSZegség 34. JELENség és JELENtőség 35. OLVAsás és OLVAdás 36. BŰn és BŰvölet 37. RObbanás és ROssz 38. KÁrhozat és KÁprázat 39. SIker és SIvárság 40. SÁmán és SÁtán 41. TUdás és TÚlzás 42. TAgadás és TApasztalat 43. TAlaj és TAn 44. FORma és FORrás 45. FOgalom és FOlyamat 46. SZÍN és SZINtézis 47. VÁlasztás és VÁrakozás 48. KELlemes és KELetkezés 49. SUgár és SÚly 50. Én és Édesség 51. Alap és Arc 52. AJtó és AJándék 53. BOrzalom és BOldogság 54. Üzenet és Ünnep 55. Illúzió és Ítélet 56. SZÁm és SZÁndék 57. BIZalom és BIZonyíték 58. DOlog és DOgma 59. GONoszság és GONd 60. LEHElet és LEHEtőség 61. BÁj és BÁtorság   62. Ösvény és Ösztön "(120. o.) Észlelésünk ösztönökre hagyatkozik. Az ész ugyan látszólag elébe megy az észleleteknek, de valójában az ösztönökre hagyja azokat. Sokkal inkább az ösztön sarkallja az észt, mint az ész az ösztönt. Már az ész reflexiójára is az ösztönök ösztönzésére kerül sor..."   63. VEReség és VERs 64. VEszély és VEtemény 65. PÁsztor és PÁnik 66. IRány és IRónia 67. SZOlgaság és SZOmorúság 68. KÖNYv és KÖNYörület 69. KÖd és KÖldök 70. GYÖkér és GYÖngy 71. HARmónia és HARc 72. AKarat és AKadály 73. SZABály és SZABadság 74. CSEnd és CSElekvés 75. Ok és Otthon 76. MERülés és MERészség 77. VÉletlen és VÉgtelen 78. ÁLdás és ÁLlandóság 79. BETon és BETegség 80. Út és Undor 81. HAgyomány és HAtalom 82. FÖLény és FÖLd 83. HEgy és HElyzet 84. KÍN és KÍNálat 85. DIvat és DIcsőség 86. KÉP és KÉPesség 87. HALál és HALadás 88. SZÉpség és SZÉdület 89. INdulat és INger 90. SZEm és SZEllem 91. Energia és Egy 92. TÁrgy és TÁmasz 93. TÁj és TÁvolság 94. SEjtelem és SEmmi 95. SZÜletés és SZÜkségszerűség 96. TEkintet és TEmplom 97. TItok és TIsztaság 98. ELem és ELme 99. SZENvedés és SZENtség 100. TÖkéletesség és TÖmörség   Fülszöveg (kívül) Nemzeti kultúránk semmikép sem erősödik meg a következő évszázadokban, ha csak nem támaszkodhat szilárd bölcseleti bázisa. Nyelvünk mély rétegeibe irtózatos és gyönyörűséges titkok rejtőznek. Ezekről minden érzékenyebb magyar ember eddig is tudott, de vagy hallgatott róla, vagy akár el is feledte mindenkori rabszolgatartóink, gyarmatosítóink érdekeinek teret adva. Csakhogy: a mi szépséges anyanyelvünk és mélységes néphagyományunk legalább annyira alkalmas az égvívó bölcselkedésre, mint a germán vagy a görög. Találjuk meg játékos örömmel a szinte spontánul és zeneileg özönlő sorokban a saját sorsunkat. Fülszöveg (belül) A "MAgyar Metafizika" 100 fejezete nem kevesebbre vállalkozik, minthogy a magyar nyelvre alapozott önálló filozófiai rendszer, struktúra igényével lépjen fel. Indítóokát az a romantikusnak tűnő igény és meggyőződés adta, hogy legyen (mert van) magyar bölcselet. A 3. évezredre nem állhatunk ki védtelenül. A következő évszázadban lehetővé válik - oly sok ellenünk elkövetett történelmi bűntény nyomán - önmagunkra ébredésünk, lényegünk megértése és meghatározása. Ebben úttörő, ezért döcögős és egyenetlen, kedvre hangoló kezdemény ez a könyv. Míg nyugaton a struktúrarombolás dívik, nekünk szisztémát kell előbb emelnünk. Nem elég árnyképnek lennünka hajdani külföldi nagyok táborában; kevés az eddigi pedagógusok, történészek erőfeszítése is. Jobban kell bíznunk nyelvünk ősi, romlatlan üzenetében. Hagyni kell a nyelvet beszélni, magunkon átáramoltatni, mantráztatni. Rezgései sok ezer évre vezetnek vissza és csillagfényévekre mutatnak előre. Nyelvünk játékaiban, Sprachspieljeiben nincs véletlen, avagy - s ez ugyanaz - pusztán véletlen van. A jelenségek minden eleme árulkodik az ősvalóságról, akár fedett voltának hamisságában is.

 

Vissza az oldal elejére