Lakatos Imre: Változások az induktív logika problematikájában

Lakatos Imre: Változások az induktív logika problematikájában 1965 - 94 o.

Bevezetés

"(1. o.) A problémaeltolódások... természetes velejárói a problémamegoldásnak, és főleg a kutatási programoknak. Az ember sokszor egészen más problémákat old meg, mint amelyeknek nekilátott..."
"(2. o.) Semmiképpen sem árt, ha időnként félbeszakítjuk a problémamegoldást, megpróbáljuk újra átttekinteni a probléma hátterét, és megpróbáljuk felmérni a problémaeltolódást."

1. A klasszikus empirizmus két alapproblémája: az induktív igazolás és az induktív módszer

"(2. o.) A klasszikus ismeretelmélet empirista ágának sajátossága, hogy csak egyetlen forrását ismerte el a külső világról szerzett tudásnak: a tapasztalat természetes fényét. De ez a fény legfeljebb csak a "kemény tényeket" kifejező állítások jelentését és igazságértékét világíthatta meg... Az elméleti tudás teljes sötétségben maradt."
"(3. o.) A klasszikus ismeretelmélet összes fajtájának igazoláslogikája - akár empirista, akár racionalista - kitartott az állítások valamiféle szigorúan fekete-fehér értékelése mellett. A tudás... a bizonyítottal volt egyenlő..."
"(5. o.) A kritika felszámolta az érvényes tartalomnövelő következtetés klasszikus eszméjét mind a matematikában, mind a természettudományban, és különválasztotta az érvényes "dedukciót" az érvénytelen "nemformális bizonyítástól" és "indukciótól"... Ezzel lett vége a klasszikus empirista igazságlogikának."

2. A neoklasszikus empirizmus egyik fő problémája: Az induktív igazolás gyenge változata (a konfirmáció mértéke)

"(6. o.) ...két új probléma vetődött fel. Az első a sejtésjellegű tudás értékelésének problémája volt. ...A második probléma a sejtésjellegű tudás növekedésének kérdése volt. A (biztos) tudás induktív növekedésének az elméletei... mind összeomlottak..."
"(9. o.) Az indukció klasszikus ikerproblémája az volt, hogyan lehet felfedezni és igazolni elméleteket tények alapján. Carnap neoklasszikus megoldása legjobb esetben is csak a gyenge igazolás problémájára ad megoldást. A felfedezésnek, a tudás növekedésének problémáját érintetlenül hagyja."
"(10. o.) A klasszikus empirizmus szerint a tudomány induktív következtetések révén halad előre: az ember először összegyűjt néhány tényt, majd "induktívan következtet" egy elméletre... Popper kritikai empirizmusa szerint az ember spekulatív elméletekkel kezdi, amelyeket aztán szigorúan ellenőriz. Itt csak deduktív következtetés van, nincsenek "általánosítások"."

3. A gyenge és az erős elméletmentességi tézis

(a) Carnap feladja a Jeffreys-Keynes-posztulátumot. Konfirmáció, vagy kitüntetett esetekre vonatkozó konfirmáció?
"(13. o.) A konfirmáció eredeti problémája... elméletek, nem pedig egyedi esetekre vonatkozó előrejelzések megerősítéséről szólt. Az empirizmus égető ismeretelméleti problémája ugyanis az volt, hogyan lehetne az elméleteket legalább részlegesen "a tényekből bizonyítani", annak érdekében, hogy megmentsék az elméleti tudományt a szkeptikusoktól."

(b) A gyenge elméletmentességi tézis: konfirmációelmélet elméletek nélkül
"(18. o.) ...Popper 1954-es kritikája... kimutatta, hogy Carnap intuitív konfirmációfogalma inkonzisztens..."
"(19. o.) Ami végül kialakult, az egy olyan "konfirmációs elmélet" volt, amely (1) alapvetően partikuláris predikciókra való fogadással foglalkozott. De volt még egy másik fontos tulajdonsága is: (2) bármely partikuláris predikciókra vonatkozó fogadási aránynak függetlennek kellett lennie a rendelkezésre álló tudományos elméletektől."
"(19. o.) Ezt a két tézist - melyek kiküszöbölhetővé teszik az elméleteket az igazolás logikájából - együttesen gyenge elméletmentességi tézisnek fogom nevezni; azt a tézist, mely szerint az elméletek kiküszöbölhetőek mind a konfirmáció elméletéből, mind a felfedezés logikájából, úgy nevezem, hogy erős elméletmentességi tézis."
"(20. o.) Az áttérés a konfirmálhatóság és az elméletek konfirmációjának eredeti problémájáról a gyenge elméletmentességi tézisre, elég jelentős problémaeltolódás."
"(21. o.) ...Carnap először "kitágítja" az induktív igazolás problémáját, majd pedig az eredeti részt kirekeszti belőle."

(c) Az erős és a gyenge elméletmentességi tézis egybeolvasztása
"(22. o.) ...Carnap... "Látjuk tehát, hogy a törvények használata nem nékülözhetetlen az előrejelzések megtételéhez"."
"(22. o.) A nem igazán szerencsés megfogalmazás azonban sok olvasót arra késztetett, hogy azt higgyék, többet fejez ki, nevezetesen az "erős tézist", azt, hogy az elméletek mindenestül nélkülözhetőek a tudományban."
"(25. o.) A magyarázat, azt hiszem, az igazolás- és felfedezéslogika fogalmi és terminológiai kereteinek egybeolvadásában rejlik, amit az okozott, hogy Carnap az utóbbival egyáltalán nem törődött. Ez vezetett aztán a gyenge és erős elméletmentességi tézis akaratlan egybeolvadásához."

(d) Az erős és a gyenge elméletmentességi tézis közötti összefüggés
"(25. o.) ...a konfirmációelmélet és a heurisztika között ugyanis valóban mély kapcsolat áll fenn. Popper... Carnap... filozófiájának egy alapvető gyengeségére tapintott rá: arra a laza, sőt paradox jellegű kapcsolatra, amely alaposan kidolgozott konfirmáció- (vagy megbízhatósági) logikája és a semmibe vett felfedezéslogika között áll fenn."
"(27. o.) ...Carnap megbízhatósági elmélete jutalmazza ugyanazon kísérlet teljesen mechanikus megismétlését... hiszen az ilyen mechanikus ismétlések előidézhetik, hogy bármely... állítás kitüntetett esetekre vonatkozó konfirmációja nemcsak hogy folyamatosan nő, hanem 1-hez tart."
"(27. o.) Keynes észrevette..., hogy egy hipotézis valószínűsége és megbízhatósága különbözhet egymástól... "könnyen nehézségekhez vezethet a valószínűség gyakorlatban való alkalmazásának tárgyalásában"."
"(30. o.) ...Kemény induktív (felfedezési) módszere természetes párja a Carnap-féle induktív (konfirmációs) módszernek. Carnap "gyenge elméletmentességi tézise" - az elméletnek nincs helye a konfirmáció logikájában - nagyon is Kemény "erős elméletmentességi tézisére" hajaz, mely szerint az elméleteknek nincs keresnivalójuk a felfedezés logikájában sem."

4. Valószínűségi bizonyítékokkal való alátámasztottság, racionális hit és fogadási arányok

"(31. o.) ...az a felfogás, hogy az induktív logika elsődlegesen a bizonyítékokkal való alátámasztottság mértékét adja meg, átadta a helyét annak az értelmezésnek, hogy elsődlegesen észszerű fogadási arányokat szolgáltat."
"(31. o.) Volt a neoklasszikus empirizmusnak egy központi dogmája: az azonosság (1) a valószínűség, (2) a bizonyítékokkal való alátámasztottság (avagy konfirmáció), (3) az észszerű hit mértéke és (4) az észszerű fogadási arány között."

(a) Valószínűség-e a bizonyítékokkal való alátámasztottság mértéke?
"(35. o.) Popper... 1934-ben... a tapasztalati bizonyítékokkal való alátámasztottság nem a valószínűséggel, hanem a valószínűtlenséggel arányos."
"(36. o.) Popper 1954-es érve... "az indukció összes olyan elméletének matematikai cáfolata volt, amely egy állítás empirikus tesztek által való alátámasztottságának, konfirmációjának vagy korroborációjának mérétkét a valószínűségszámítás értelmében vett valószínűségének mértékével azonosítja"."

(b) Az "észszerű hit mértéke" a bizonyítékokkal való alátámasztottság mértéke-e vagy pedig észszerű fogadási arány?
"(38. o.) Carnap, úgy tűnik, magától értetődőnek veszi, hogy az észszerű hit mértéke fogadási arány. Popper, úgy látszik, azt veszi magától értetődőnek, hogy a hit észszerűségének mértékét azonosnak vehetjük a bizonyítékokkal való alátámasztottság popperiánus mértékével."
"(40. o.) (Hempel:) (A) Carnapot az a mérték foglalkoztatja, amelyre így kérdezhetünk rá: hogy "Mennyire lehetünk biztosak p-ben, ha rendelkezésünkre áll a q bizonyíték?" (B) Popper és Kemény-Oppenheim azzal a kérdéssel foglalkoznak, hogy "Mennyivel vagyunk biztosabbak p-ben, ha adott q, mint q nélkül?" (C) A tapasztalati bizonyíték relevanciájának itt tárgyalt mértéke ezzel a kérdéssel foglalkozik: "Mennyivel növekedett vagy csökkent bizalmunk p igazságában q alapján?"."

(c) Valószínűségek-e az észszerű fogadási arányok?
"(41. o.) Putnam érve önmagában is elég ahhoz, hogy megingassa az észszerű hit és az észszerű fogadási hányadok Carnap-féle elméletének univerzális érvényességét."

5. A gyenge elméletmentességi tézis összeomlása

(a) A "helyes nyelv" és a konfirmációelmélet
"(44. o.) Carnap minden tőle telhetőt megtett, hogy elkerülje az induktív logika bármiféle "nyelvfüggőségét"."
"(44. o.) ...a nyelvek konfirmációjának (vagy ha jobban tetszik, a nyelv megválasztásának) carnapi problémáját az elméletek korroborációjának popperi problémájára redukáltuk."
"(45. o.) ...a "nyelvtervezés" lényegi része távolról sem az induktív logikusra váró feladat, hanem csak a tudományos elméletalkotás mellékterméke."
"(47. o.) Az indukció klasszikus botránya az volt, hogy az elméletek (tényekből való) bizonyításához szükséges indukciós alapelveket nem lehetett igazolni. Az indukció neoklasszikus botránya az, hogy még a hipotézisek konfirmációs mértékének bizonyításához szükséges indukciós elveket sem tudtuk igazolni. ...az indukció nem lehet a logika, csak a spekulatív metafizika része."

(b) Az induktív bíró lemond hivataláról
"(50. o.) Ha... az induktív logikusok egyetértenek abban, hogy a "megérzések" sokszor erősebbek az induktív logika egzakt szabályainál, akkor végül is nem nagyon félrevezető az induktív logika szigorú szabályait, egzaktságát, kvantitatív jellegét hangsúlyozni?"
"(51. o.) Nemigen van mit választani a kettőből: az egyik oldalon egy "elméletmentes" induktív logika, amelynek döntéseit szabadon felülbírálhatják a tudós elméleti megfontolásai..., a másikon pedig egy "elméleti" induktív logika, amely kívülről betáplált elméleti megfontolásokon alapul. Az induktív bíró mindkét esetben áthárítja a felelősséget. ...nem tekintheti magát többé az "élet kalauzának" semmilyen releváns értelemben."
"(53. o.) Az induktív logika programja túl ambíciózus volt. Az észszerűség és a formális racionalitás közötti rés korántsem szűkült le annyira Leibniz óta, mint azt Carnap és követői gondolhatták. Leibniz egy olyan gépről álmodott, amely eldönti, hogy egy hipotézis igaz-e, vagy hamis. Carnap megelégedett volna egy olyan géppel, amely eldönti, hogy egy hipotézis megválasztása észszerű-e, vagy sem. De nincs olyan Turing-gép, amely eldöntené sejtéseink igazságát, vagy választásunk észszerűségét."

6. A kritikai empirizmus egyik fő problémája: a módszer kérdése

"(54. o.) Míg a neoklasszikus empirizmus a klasszikus empirizmustól csak a hipotézisek... értékelésének problémáját örökölte, Popper kritikai empirizmusa felfedezésük problémájára irányította a figyelmet."

(a) Elfogadhatóság-1
"(54. o.) Az elmélet első, előzetes értékelése közvetlenül követi a felállítását: értékeljük a merészségét. A "merészség" egyik legfontosabb aspektusa úgy írható le, mint "empirikus tartalomtöbblet", vagy röviden tartalomtöbblet (vagy információ-, vagy cáfolhatósági többlet)."
"(55. o.) ...a rivális elmélet csak abban az esetben merész, ha következik belőle egy új tényjellegű hipotézis..."
"(55. o.) Egy elmélet annál merészebb, minél inkább forradalmasítja a világról alkotott korábbi elképzelésünket..."
"(55. o.) Ha egy elméletet a tudósok "merésznek" ítélnek, akkor elfogadják a tudomány aktuális állása részének. ...ez az elfogadás... az ellenőrzésre való érdemességről kiállított bizonyítvány."
"(56. o.) ...1934... Popper demarkációs kritériuma a "cáfolható" (tudományos) és a "nem cáfolható" (metafizikai) elméleteket határolja el. ...A "cáfolhatóság" fogalmát azonban meglehetősen képletes, átvitt értelemben használja: a T elméletet akkor nevezi "cáfolhatónak", ha két feltétel teljesül: (1) vannak "potenciális cáfolói", vagyis meg tudunk nevezni olyan, az elmélettel ellentétben álló állításokat, amelyeknek igazságértéke a kor valamely általánosan elfogadott kísérleti technikájával eldönthető, (2) a vitapartnerek egyetértenek abban, hogy nem használnak "konvencionalista stratégiákat", vagyis a cáfolatot követően nem helyettesítik T-t egy kisebb tartalommal rendelkező T' elmélettel."
"(57. o.) A növekedésben lévő tudomány maghatározó jellemzője a tartalmi többlet, nem pedig a tartalom, és mint látni fogjuk, nem a korroboráció, hanem a korroborációs többlet."

(b) Elfogadhatóság-2
"(59. o.) Egy elmélet attól lesz ellenőrzésre méltó, hogy fenyegetést jelnt egy már létező elméletre; és akkor válik "jól ellenőrzött" elméletté, amikor bizonyítja rátermettségét azza, hogy beváltja a fenyegetést, és új tényállást produkálva elpusztítja a riválisát."
"(59. o.) ...egy elmélet akkor korroborált, avagy elfogadott-2, ha kimutathatóan új tényeket von maga után. Vagyis ahogy az elfogadhatóság-1 függ a tartalmi többlettől, ugyanúgy függ az elfogadhatóság-2 a korroborációs többlettől. ...a tudomány tudományos jellegét a tudás problémákat rejtő határainak előretolódása és nem a viszonylag szilárd magja adja..."
"(64. o.) A cáfolat egyértelműen nem elégséges egy elmélet kiküszöböléséhez - az pedig nem szükséges, hogy egy erősebb elmélet által "meghaladottá" váljon. Ugyanis, ha egy - bármennyire merész - elmélet nem rendelkezik korroborációs többlettel, vagyis nem következnek belőle új tények, akkor kiküszöbölhetjük a tudományból anélkül is, hogy egy kihívó meghaladta volna."
"(64. o.) ...egy ...elméletet (amely nem rendelkezik korroborációs többlettel) már a puszta cáfolat alapján is kiküszöbölnek, minthogy nincs benne semmi olyan, amit ne magyaráztak volna meg már korábban."
"(68. o.) Popper szerint a tudomány lényege a növekedés: a gyors potenciális növekedés (elfogadhatóság-1) és a gyors aktuális növekedés (elfogadhatóság-2). A lassú növekedés nem elég... Ha a képzelet nem száll elég gyors szárnyakon a tények felfedezése előtt, a tudomány degenerálódik."

(c) Elfogadhatóság-3
"(69. o.) ...sok filozófus... ma is amellett kardoskodna, hogy vannak alapvető problémák, amelyeknek megoldásához Poppernak is szüksége van az "elfogadhatóság-3" valamilyen fogalmára ("induktív elfogadhatóság", "hihetőség", "megbízhatóság", "bizonyítékokkal való alátámasztottság", "hitelképesség"). Ez az "elfogadhatóság-3" - bármelyik konkrét változatát fogadjuk is el - nélkülözhetetlen az elmélet jövőbeli teljesítményének értékeléséhez, és a mértékét állítólag nem lehet megbecsülni valamilyen induktív alapelv nélkül."
"(69. o.) Eredetileg az "elfogadhatóság-3" volt mind a klasszikus, mind a neoklasszikus minden-célra-jó értékelés uralkodó aspektusa. Egy elméletet elsősorban akkor "fogadtak el", ha úgy ítélték meg, hogy megbízható előrejelzésekre képes."
"(71. o.) ...megpróbálkozhatunk a következő konstrukcióval: vesszük a meglévő tudomány "egészét", és minden megcáfolt elméletet helyettesítünk benne egy gyengébb, meg nem cáfolt változattal. Ezáltal... a tudományos (elfogadott-1 és elfogadott-2) inkonzisztens elméletek együttesét konzisztens (elfogadott-3) elméletek szerves egységévé változtatjuk, amelyyket, minthogy műszaki felhasználásra alkalmasak, a "technológiailag felhasználható elméletek egészének" nevezhetünk. Természetesen egyes elfogadott-3 elméletek nem lesznek elfogadható-1, vagy elfogadható-2 elméletek, mivel tartalomcsökkentő stratégiákkal kaptuk őket; most azonban nem a tudományos növekedés, hanem a megbízhatóság a cél."
"(74. o.) ...még próbálkozásképpen sem tudjuk rangsorolni megbízhatóság szempontjából a rendelkezésünkre álló legjobb elméleteket, mivel ezek képezik a pillanatnyilag rendelkezésre álló végső mércét."
"(77. o.) A klasszikus empirizmus ultradogmatikus szárnya azt tartja, hogy - Istenhez hasonlóan - képes felismerni az elméletek igazságát vagy hamisságát; az ultraszkeptikus szárny úgy véli, hogy a tudás és következésképpen az észszerű cselekvés lehetetlen."
"(77. o.) A neoklasszikus felfogás az elméleteket bizonyos fokig tartja megbízhatónak... a megbízhatóságnak pontos és abszolút megbízhatóan bizonyított mértéke van."
"(77. o.) A "megbízhatóság" popperiánus felfogása... abban különbözik a fentiektől, hogy a megbízhatóság maga is megbízhatatlan... nincsenek indukciós alapelvek."
"(79. o.) ...Salmon... ha Popper tudományos elméletekre vonatkozó értékelései analitikusak, akkor Popper nem tudja megmagyarázni, hogy a tudomány hogyan lehet útikalauz az élethez. ...Popper nem tudja magyarázni gyakorlati cselekvéseinek észszerűségét, nincs semmilyen gyakorlati filozófiája, és főleg nem beszélhet semmiféle tudományon alapuló technikafilozófiáról."
"(80. o.) Az induktivizmus első doktrínája az induktív módszer elve, ami a "tények" elsődlegességét posztulálja a felfedezés logikájában. A (jenekori, neoklasszikus) induktivizmus második alapelve az induktív logika lehetségességének doktrínája; ez kimondja, hogy bármely két állításhoz logikai bizonyossággal hozzá lehet rendelni a "konfirmációnak egy mértékét", amely azt jellemzi, hogy az egyik állítás milyen mértékben támasztja alá, mint bizonyíték a másikat. A harmadik elv azt mondja ki, hogy ez a "konfirmációs függvény" a valószínűségszámítás szabályainak engedelmeskedik."

7. Előrejelzések elméleti alátámasztottsága, vagy elméletek (ellenőrzésből származó) bizonyítékokkal való alátámasztottsága?

"(82. o.) Inkább olyan meg nem cáfolt elméleteknek az alapján járjunk el, amelyek "részét képezik" a fennálló tudománynak, mintsem olyanok alapján, amelyek nem."

Függelék: Popper három megjegyzéséről a korroboráció mértékével kapcsolatban

Vissza az oldal elejére