Sándor Pál: Alkotó munka és kommunizmus 1961 - 15 o.

 

Az elképzelt kommunizmus (az utópisztikus kommunista társadalom) rövid bemutatása a munka és a nevelés területén. A kommunizmusépítés nehézségeinek (hedonizmus, lustaság, szabad idő) rövid elemzésével.   "(1. o.) ...ha nincs külső kényszer, de van mód a szükségletek kielégítésére, akkor mi fogja késztetni az embereket a társadalmi munkában való részvételre. (És a hibás feltételezés:) Nyilvánvaló, hogy a társadalmi együttélés normái elegendő súllyal bírnak majd arra, hogy ezeket a szabályokat batartsák, és az adott objektív lehetőségekkel senki se élhessen vissza az összesség rovására." "(1. o.) (Az SzKP XXI. kongresszuson elfogadott programja:) a kommunista társadalom... nem mentesíti a társadalom tagjait a munka alól... korántsem lesz... a semmittevés és a léhaság társadalma. Mindenki részt vesz a társadalmi munkában... a kommunista társadalom (megköveteli a) magasfokú szervezettséget, a pontosságot és a fegyelmet; ezeket nem kényszerrel biztosítják, hanem a társadalmi kötelesség megértése alapján." (Ami az emberek néhány százalékánál, akiknél a kötelességtudat átlépi az ehhez szükséges küszöbszintet, működne is. A többség sajnos alkalmatlan - túl gyarló - erre az életmódra. A kérdés, hogy az erre irányuló nevelés milyen mértékben változtathat ezen? Csak a megfelelő nevelésen múlik a közösségi életre való alkalmasság? Lehet, hogy ez volt a hiba az eddigi szocialista próbálkozásokban is? Ehhez a témához illik Engels következő felvetése is:) "A régi termelési módnak... meg kell változnia, ...a munka régi megosztásának el kell tűnnie. A helyébe a termelés olyan szervezetének kell lépnie, amelyben egyrészt senki sem tudja saját részét a termelő munkából... másra áthárítani... másrészt... amelyben ...a munka teherből örömmé válik." (Az SzKP programja további feltételezésekkel él:) "...a munka és a fegyelem nem fog nehezére esni az embernek." "(2. o.) Ez a tevékenység ugyanis a kommunista társadalomban felszabadult lesz, nem "kényszermunka", s időben nem több, mint amennyit egy egészséges emberi szervezet megkíván, minősége szerint pedig nem gépies, lélektelen; azaz egyrészt többoldalú, másrészt értelemmel telített, harmadsorban pedig célirányos, értve ezen azt, hogy a dolgozó, bármennyire is részmunkát végez, mégis tisztán átlátja az egész jelentőségét, célját..." "(4. o.) (A kommunizmus megvalósítását nehezíteni látszik)...az a tudományosan még nem is nagyon megalapozott elmélet..., hogy a kielégített szükségletek újabb és újabb szükségleteket szülnek, tehát a telítettség állapota még a legfejlettebb és a természetet maximálisan meghódító társadalomban sem következik be." "(7. o.) ... az embernek, aki a kommunizmusban megkapja személyisége harmonikus fejlődésének, képességei optimális érvényesülésének valamennyi feltételét, nem élvezőnek, hanem alkotónak kell lennie." "(7. o.) Az alkotás jellegű tevékenység... másra, másokra irányul, célja nem az önkielégülés, hanem mások számára való örömszerzés - ami persze nem zárja ki az önörömet..." "(7. o.) Nyilvánvaló, hogy az alkotás és szabad idő ikertestvérek. Ezzel függ össze a görög nemesség alkotó tevékenysége, a középkori egyház monopolhelyzete a tudomány és a művészetek ápolásában. A kapitalizmus alkotásai is privilegizált rétegek szabad idejének, eltartottságának redeményeként jöttek létre, ha a tömegek pusztulásának árán is." "(7. o.) ...a "szabad idő" önmagában véve még nem alapja az alkotásnak. Ahhoz a társadalom speciális struktúrája szükséhes, amely az eltartottság - vagy szélesebb értelemben, az ellátottság - szabad idejét biztosítja, vagy pedig... a szabad idő és alkotó tevékenység egybeesnek, mint a kommunizmusban." (És ismét egy feltételezés az SzKP programjából:) "(8. o.) A munka jellegének megváltoztatása, technikai ellátottságának fokozódása és a tudatosság magas színvonala eredményeképpen a társadalom minden tagjában kifejeződik az a belső szükséglet, hogy önként és hajlamainak megfelelően dolgozzék a köz javára... A kommunizmus olyan rendszer, amelyben kivirágoznak és teljesen feltárulnak a képességek és a tehetségek, a szabad ember legjobb erkölcsi tulajdonságai."   (És végül a kommunizmus iskolamodellje:) "(13. o.) A jelenlegi rövid átmeneti iskolareformokat gyökeresen meghaladó, a mai tanulási rendszert alapjaiban megváltoztató, a kommunista társadalom oktató-nevelői koncepciója...:" "A hat-tizenkét éves gyermekek számára valók a "játékiskolák", amelyek az elemi ismereteket és a társadalmi életben szükséges magatartásbeli elméleti és gyakorlati tennivalókat játékfokon, azaz kötetlen formában, az érdeklődés felkeltésének technikai és szemléletes eszközeivel igyekeznek a gyermekekbe beoltani." "Tizenkét-tizennyolc éves korig mindenkire kötelezően a gyermek-ifjak "munkaiskolába" járnak, amelynek lényege, hogy az... ismereteket - politechnikai módszerekkel - szakosodás nélkül közvetíti." "A tizennyolc-huszonnégy éves korú ifjúság részére szólnak a "szakiskolák", amelyek már határozott szakmákra oktatnak, éspedig a termeléssel egybekapcsolva, ami a lehetőséget megadja az öneltartásra, és lehetővé teszi, hogy ezt az iskolát is mindenki kijárja. Ezek az iskolák egyben bizonyos kiválasztódást is lehetővé tesznek a továbbtanulók számára. A termelőmunka és tanulás kombinációja már itt biztosítja, hogy a tanulók családot alapíthassanak, közéleti tevékenységet fejtsenek ki stb." "A huszonnégy-harminc éves korosztályok számára intézményesített "felsőiskolák" végül nemcsak ezeknek a követelményeknek felelnek meg, hanem az elért eredmények arányában az itt tanulók a közvetlen termelőmunka alól, amennyiben ez kutató vagy alkotó munkássággal nem kapcsolható vagy kombinálható, egészben vagy részben fel is menthetők."

 

Vissza az oldal elejére