Friedrich Engels: Ludwig Feuerbach és a klasszikus német filozófia vége 1886 - 99 o.

 

I. fejezet Hegel kritikája. "(11. o.)...Hegel híres mondása: "Minden, ami valóságos, ésszerű, és minden, ami ésszerű, valóságos." Hiszen ez kézzelfoghatóan szentté avat minden fennállót, filozófiai áldást hint a zsarnokságra, a rendőrállamra, az önkényuralmi igazságszolgáltatásra, a cenzúrára... De Hegelnél korántsem minden, ami fennáll, egyszerűen valóságos is. A valóságosság attribútuma szerinte csak azt illeti meg, ami egyszersmind szükségszerű is; "a valóság a maga kibontakozásában a szükségszerűségnek bizonyul"; ...Ami pedig szükségszerű, az végső fokon ésszerűnek is bizonyul..." "(12. o.)...a fejlődés folyamán minden, ami azelőtt valóságos volt, nem-valóságossá válik, elveszíti szükségszerűségét, létezési jogát, ésszerű voltát; az elhaló valóságosnak a helyébe új, életképes valóság lép - békés úton, ha a régi elég értelmes ahhoz, hogy ellenkezés nélkül múljék ki, erőszakos úton, ha ellene szegül ennek a szükségszerűségnek." "(13. o.)...Az a tétel, amely szerint minden, ami valóságos, ésszerű is, a hegeli gondolkodási módszer minden szabálya szerint feloldódik ebben a másik tételben: minden, mi fennáll, méltó, hogy tönkremenjen." "...épp abban rejlett a hegeli filozófia igazi jelentősége és forradalmi jellege..., hogy egyszer s mindenkorra elintézte azt a hitet, hogy az emberi gondolkodás és cselekvés bármely eredménye végérvényes." (Ludwig Feuerbach: A kereszténység lényege) Engels idézi (21. o.): "A természet minden filozófiától függetlenül létezik; a természet az az alapzat, amelyen mi emberek, magunk is a természet termékei, sarjadtunk; a természeten és az emberen kívül semmi sem létezik, s a felsőbb lények, melyeket vallásos fantáziánk teremtett, csak saját lényünk fantasztikus visszatükröződései."   II. fejezet Fogalmi tisztázás. "(24. o.)...Minden... filozófia nagy alapkérdése a gondolkodás és a lét viszonya." "(27. o.)...Ha valamely természeti folyamatról alkotott felfogásunk helyességét be tudjuk bizonyítani azzal, hogy azt magunk megcsináljuk, feltételeiből létrehozzuk, ráadásul még céljaink szolgálatába állítjuk, akkor vége van a kanti megfoghatatlan "magán-való dolgoknak"."   III. fejezet Feuerbach kritikája.   IV. fejezet Társadalmi törvényszerűségek. "(59. o.)...a társadalom fejlődéstörténete egy pontban lényegesen eltérőnek bizonyul a természet fejlődéstörténetétől. A természetben - amennyiben figyelmen kívül hagyjuk az emberek visszahatását a természetre - csupa tuddattalan, vak hatóerő hat egymásra, melyeknek kölcsönös játékában jut az általános törvény érvényre. Mindabból, ami történik, - sem a számtalan látszólagos véletlenségből, amelyek a felszínen láthatóvá válnak, sem a végső... eredményekből - semmi sem történik mint akart tudatos cél. A társadalom történetében ellenben emberek cselekszenek, csupa tudattal rendelkező, megfontolással vagy szenvedéllyel cselekvő, meghatározott célokra törő ember; semmi sem történik tudatos szándék, akart cél nélkül. ...valamennyi egyes ember tudatosan akart céljai ellenére, nagyjában és egészében látszólag a véletlen uralkodik. Csak ritkán történik az, amit akarnak, a legtöbb esetben a sok akart cél keresztezi egymást és ellenkezik egymással, avagy maguk ezek a célok eleve kivihetetlenek vagy az eszközök elégtelenek. Így a számtalan egyes akarat és egyes cselekedet összeütközései... olyan állapotot idéznek elő, amely teljesen analóg a tudattalan természetben uralkodó állapottal... Ám ahol a felszínen a véletlen űzi játékát, ott mindig belső, rejtett törvények uralkodnak rajta, és csak azon fordul meg a dolog, hogy ezeket a törvényeket felfedezzük." "(61. o.)...Az emberek csinálják történelmüket, bárhogy alakuljon is az, amennyiben mindegyikük a saját, tudatosan akart céljait követi, s éppen ezeknek a különböző irányokban ható sokféle akaratoknak és a külvilágra gyakorolt sokrétű behatásuknak az eredője a történelem." "(75. o.)...Amin mindenütt megfordul a dolog: összefüggéseket nem a fejben kigondolni, hanem a tényekben felfedezni. A természetből és történelemből kiűzött filozófia számára akkor már csak a tiszta gondolat birodalma marad meg, amennyi belőle még hátra van: magának a gondolkodási folyamatnak a törvényeiről szóló tan, a logika és a dialektika."   Marx Feuerbachról Marx 1845-ös jegyzetei.   Kihagyott rész a "Feuerbach"-ból

 

Vissza az oldal elejére